Osztrák fegyverletétel: a kormány fizet a szíriai menekülteknek, ha hajlandók hazatérni
2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menekültstátust az osztrák hatóságoktól.
Érdemi választ kell adnia „a radikális iszlám európai civilizáció elleni háborújá”-ra, végre szembe kell néznie a valósággal. Egyetértek. Csakhogy a „civilizációk háborújáról” szóló grandiózus narratívának semmi köze a valósághoz.
„Nem civilizációk összecsapásáról, hanem egyetlen globális civilizáció, egyetlen erőszakra és kizsákmányolásra épülő civilizáció belső feszültségéről van szó. A »civilizációk összecsapásának« hamis narratívája pusztán fenntartja és újratermeli ezt az erőszakos és egyenlőtlen rendszert. Egyrészről »harci üzemmódba« állítja a társadalmat, azaz normalizálja az erőszakot, mint a társadalmi feszültségek feloldásának, és általában az emberek közötti érintkezésnek az alapvető, paradigmatikus formáját. A migránsokkal való embertelen bánásmód például ebben a narratívában nem csak igazolható, hanem szükségszerű lesz, hiszen a civilizációs küzdelem része. Az erőszak normalizálása tovaterjed más területekre is, így válik elfogadottá például a tömegtüntetések erőszakos feloszlatása a rendkívüli helyzetre hivatkozva Franciaországban, és így tovább.
A civilizációs narratíva továbbá elkendőzi a társadalmunkat egyébként feszítő ellentmondásokat és egyenlőtlenségeket. A társadalmi küzdelem fő színtere a civilizációs harc lesz, nem pedig az univerzális emancipációs küzdelem. Ez a tendencia könnyen tetten érhető a nők elleni erőszak Böcskei által is tárgyalt esetén. A szerző szerint helytelen a tavaly szilveszterkor Kölnben lezajlott nők elleni támadássorozatot a nők elleni erőszak tágabb kontextusában értelmezni. Ha komolyan akarjuk venni az európai közvélemény egzisztenciális szorongását, nekünk is – mint a xenofób jobboldalnak – a társadalomra támadó iszlamizmus képzetrendszerében kellene számot adnunk az eseményekről.
Ezzel azonban alárendeljük a nőgyűlölet problémáját a civilizációs összecsapásnak. A nők elleni erőszak mint rossz, az ellenséges civilizáció oldalára kerül, a miénkben pedig leértékelődik: igen, kétségtelenül nem jó, hogy Európában minden harmadik nő fizikai vagy szexuális bántalmazást szenved el 15 éves kora előtt. De ez mégis csak semmi ahhoz a veszélyhez képest, amit a muszlimok jelentenek, és amit a muszlim nőknek kell kiállniuk.
Ahogy Böcskei kifejti: nem érvelhetünk úgy, hogy az iszlamizmust jellemző »barbárság«(teszem azt a nőgyűlölet) a saját társadalmainkat is jellemzi. »Legalábbis ilyen érvekkel nem mernék odaállni egy férje elől menekülő, becsületgyilkosságra »ítélt« nő elé.« Azaz el kellene ismernünk, hogy a muszlim nők helyzete összehasonlíthatatlanul rosszabb – de legalábbis lényegileg más –, mint az európai nőké. Innen azonban már csak egy lépés, hogy »az európai nőknek« voltaképpen nem is rossz.”