Csalódottak a nyugat-európai szírek, hogy haza kell menniük
Érzéketlen dolog lenne visszaküldeni őket Szíriába, aggódik a Politico, amely szerint már megint a „szélsőjobboldal” lát lehetőséget a helyzetben.
A kontroll nélküli bevándorlás eltűrésével Franciaország magára húzott egy kezelhetetlen problémát.
„Olvasom a közösségi hálón megjelenő kommentáradatot: sokan fontosnak tartják kiemelni, hogy a korábbi, párizsi merénylethez hasonlóan ez az elkövető sem volt menekült. (Később a hírekben kettős, francia–tunéziai állampolgárságról beszéltek, mostanra pedig kiderült, hogy nincs igazuk, mert az elkövetőnek csak tunéziai útlevele volt.)
Még ha rendelkezett volna állampolgársággal, akkor is: milyen francia az, aki éppen a saját országának nemzeti ünnepén gyilkolja halomra honfitársait? Fárasztó és álságos ez a liberális ragaszkodás a pillanatnyi státushoz: ha valaki megkapja egy ország állampolgárságát, attól még nem válik annak a kultúrkörnek a részévé, ha ő maga ezt nem akarja.
Nem az a baj, hogy Mohamed Lahouaiej Bouhlel ősei nem voltak ott 1789-ben a Bastille elfoglalásánál, hanem inkább az: a kontroll nélküli bevándorlás eltűrésével az ország magára húzott egy kezelhetetlen problémát. Lehet, az első generációs befogadott még hálás, hogy utcát söpörhet, vagy mosogathat új hazájában (a csütörtöki eset azt mutatja, hogy már ő sem feltétlenül értékeli a gesztust), de a nyelvi, kulturális és gazdasági gettóban felnőtt gyereke már nem lesz az. Franciaország évtizedek óta megtermeli magának a frusztrált, képzetlen, munkanélküli, unatkozó, a befogadó országot gyűlölő fiatalok hadát – gondoljunk csak Mathieu Kassovitz rendező 1995-ben (!) készült, megrázóan zseniális filmjére, A gyűlöletre.
És ami Franciaországban ma hétköznapi valóság, az vár az unió többi részére is a mostani migrációs hullám nyomán. Észre kellene venni végre, hogy nem vagyunk kompatibilisek: a ma menekültjei a holnap frusztrált uniós állampolgárai, akik haragszanak a világra, és megtalálják a módját, hogy ezt látványosan meg is mutassák. Háború van, kultúrák és világnézetek csapnak össze; és ne legyenek illúzióink: miénk lehet a világ legjobb rendőrsége, állíthatunk terrorelhárítót minden sarokra, akkor sem lehet mindent és mindenkit megvédeni.”