A szlovákiai magyar politika dilemmái

„Az SNS–Smer együttműködés a Hídnak teljesen más területen okoz váratlan problémákat. Mind a két koalíciós partner egy olyan Szlovákia szimbóluma, melyet a korrupció, a lenyúlás, az ország leépítése hat át. A párt értelmiségi holdudvara korábban szívesen tekintette a Hidat olyan progresszív formációnak, amely a demokrácia előretolt helyőrsége és garanciája. Romantikusabb olvasatban: a szlovákiai magyarok mindig felléptek a diktatúrákkal és az önkénnyel szemben. Ez a kép most összeomlott és a borítékolható korrupciós botrányok, valamint az, hogy a szlovák sajtó már közel sem bánik kesztyűs kézzel Bugárékkal, egyre inkább aláássa a Híd hitelességét. A párt még a márciusi választásoknak is a progresszív értelmiség zászlóvivőjeként futott neki, négy év múlva pedig a jobboldali és demokratikus értékeknek hátat fordító formációként tekintenek csak rá. Még akkor is, ha a háttérből megfogalmazódó és idővel borítékolhatóan egyre erőteljesebben prezentált olvasatok a „történelmi kiegyezést” és a szélsőségesek elleni fellépés szükségességét fogják megnevezni a koalíció indokaként. (...)

A szlovákiai magyar társadalomnak nincs hol kieresztenie a gőzt, mert öngyilkosság új etnikai pártot alapítani, esélytelen, hogy önállóan át tudná lépni a parlamenti küszöböt. Így a frusztrált szavazók egyszerűen nem mennek el választani. A márciusi eredmények rámutattak arra, hogy hiába több az új arc, az MKP nem képes átlépni a saját árnyékát. Ez pedig komoly problémákat okoz abból a szempontból, hogy mennyire őszinte lelkesedéssel képesek a helyi aktivisták végigvinni még egy kampányt, ha hiányzik a sikerélmény. Lehet ugyan reménykedni a Híd összeesésében, de egy hatalmon levő párt nehezen omlik össze magától, és az elszivárgókból sem lesznek automatikusan MKP-szavazók. A helyzetet tovább bonyolíthatja, ha valóban alakul egy új párt, akár etnikai, akár régiós alapon, akár egy szlovák párt magyar részlegeként történik mindez, hiszen tovább gyengülhet az MKP bázisa. Lesz mit kitalálni a stratégáknak a júniusi tisztújítás után.

Az MKP és a Híd tehát egyaránt komoly veszélybe került, szélsőséges esetben akár az is elképzelhető, hogy a szlovákiai magyar politikai képviselet teljesen eltűnik négy év múlva, miután mindkét párt leépítette magát. Ennek a szkeptikusok ugyan még örülhetnének is, rá lehetne fogni, hogy új kezdetet látunk, de helyénvalóbb a pesszimizmus. A megújulásnál jóval nagyobb az esélye annak, hogy a közösség megszokja és természetesnek veszi a kisebbségi érdekképviselet hiányát. Társadalmunk túlélése szempontjából fontos, hogy a pártok jó válaszokat adjanak a problémákra – érdemi politikai érdekképviselet nélkül ugyanis folytatódik a magyarság rohamos gyengülése.”