Ha az unió belehal valamibe, akkor a képmutatásba

„Ön szerint más országok, akár a visegrádi négyek követik a magyar példát, lesz máshol is referendum?

A bevándorlási válság rendkívüli módon megerősítette a visegrádi együttműködést. Visegrádi barátaink segítségével tudtunk megálljt parancsolni az illegális bevándorlók áradatának déli határainknál. Azt, hogy ők milyen lépéseket tesznek még ebben az ügyben, csak ők tudják megmondani.

Miért nem egyszerűbb megoldás az alaptörvényben rögzíteni, hogy nem kér az ország a kvótából, ahogy azt a Jobbik javasolta?

Az emberek népszavazással kinyilvánított akaratánál nincsen erősebb érv.

Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter azt nyilatkozta: az Európai Unió »meghal«, ha uniós kérdéseket népszavazással döntenek el. Közben a Financial Times azt írta, hogy a legfrissebb felmérések szerint a brit EU-tagság sorsáról tartandó júniusi népszavazás dominóhatást indíthat el az Európai Unióban, Franciaországban és Olaszországban például a lakosság többsége támogatná hasonló referendum kiírását. Írjanak ki népszavazásokat uniós témákban a tagországok akkor is, ha ez az uniós intézményrendszert fenyegeti?

Ha az Európai Unió belehal valamibe, akkor abba a képmutatásba, amelynek a luxemburgi külügyminiszter az élén jár. A nyugat-európai politikusok mindig a demokrácia fontosságáról beszélnek, majd amikor egy kormány fontos kérdésben az emberek véleményét kéri ki, akkor a legdemokratikusabb eszközt, a népszavazást kérdőjelezik meg. Mi ez, ha nem kettős mérce, képmutatás és kétszínűség?

A luxemburgi szocialista politikus szerint ha Magyarország népszavazást tart, akkor talán más tagállamok is így tesznek, és »dobhatjuk a szemétdombra az emberi jogok európai egyezményét«. Önt idézve: »Jean Asselborn a megszokott pökhendiséggel másodrangú európainak minősíti azokat, akik nem értenek vele egyet.« Ilyen légkörben hogyan lehet érdemben tárgyalni a nyugat-európai vezetőkkel?

A sajtóban minket hangosan kritizáló kollégák egy része szemtől szemben már korántsem olyan harsány. Mosolyognak, kacsingatnak. Jól emlékszem a kerítés körüli vitákra, mindig két kérdést tettem fel kollégáimnak: először azt, hogy tiszteletben kell-e tartanunk a schengeni szabályokat, erre mindig igennel feleltek. Utána pedig azt kérdeztem, tudnak-e javasolni a kerítésen kívül más megoldást. Erre soha nem tudtak választ adni.”