Az X-Men-sorozat apokalipszise

„Az Apokalipszis mentes a korábbi X-Menek minden finomságától: van benne egy ősi mumus (Apokalipszis, az első mutáns), aki az oldalára állít négy mutánst, és az »erősebb kutya baszik« elve alapján le akarja tarolni a Földet, az X-ek pedig igyekeznek ebben megakadályozni. Rosszember jönni, hősök segget rúgni. Cifráznám, ha lenne mit, de nincs.

Singer sok-sok szereplőjének legtöbbje csak kidolgozatlan, motiválatlan ágyútöltelék. Rose Byrne mint Moira MacTaggert egy rém halovány szerelmi szál kedvéért holtsúlyként, céltalanul téblábolja végig a filmet, Olivia Munn-nak Pszichéként semmi, de tényleg abszolút semmi karaktere, és az új színészek meg az ő régi-új szerepeik (Scott, Ororo) is szinte csak dísznek vannak; talán Sophie Turner az egyetlen, akinek jut némi tényleges tennivaló, bár árnyaltsággal az ő Jean Greyét sem lehet vádolni.

Azok pedig, akik Az elsők óta a gerincét képezik a franchise-nak, pusztán az előző filmek dialógusait és konfliktusait ismételgetik unottan. Jennifer Lawrence korábban őrlődő Mystique-jét unalmas, egysíkú hőssé degradálták, James McAvoy Xaviere megint ugyanazt hajtogatja ötpercenként (»van jó Magnetóban«), Michael Fassbander Magnetója sótlanul, teljesen kiszámíthatóan sodródik az eseményekkel – ráadásul az a bizonyos cameo is csak egy viszonylag pofás, ám dramaturgiailag teljesen felesleges fan service. És akkor még ott van a legnagyobb vesztes, az egyébként remek Oscar Isaac, aki gagyira maszkírozva, nagyon teátrálisan, nagyon csúnyán nézve mond nagyon gonosz és nagyon baljós dolgokat. Inkább egy hetvenkedő, pózőr baromarc, mintsem egy félelmetes ellenség.”