Soros és a magyarok

„Nem vitatom Soros György szándékának tisztességét. Az persze már neccesebb, hogy miként szerezte a halom pénzt.

Tény, hogy a pénzpiaci-tőzsdei szabályok megsértése miatt ellene indított eljárások és ítéletek nem azt mutatják, hogy minden tekintetben annyira makulátlan lenne, mint ahogyan azt rajongói beállítani szeretnék. Ráadásul egy-egy cég tönkretétele, egy-egy kisebb ország pénzügyi helyzetének megrendítése, a valutaműveletek révén nagy tömegeknek veszteségek okozása, mi több ennek nyomán nyomorba taszítása – ha ez egyébként úgymond szabályosan történik – a fennálló értékrend alapján a szokásos üzletmenet része.

Mindettől azonban most tekintsünk el! Fókuszáljunk csak egyetlen dologra! Arra, hogy rendjén van-e, ha egy elképzelhetetlenül hatalmas összegek megmozgatására képes, ezért szinte mindenki felett álló ember saját elvei valóra váltása érdekében, a Föld általa kiválasztott országaiban, tűzön-vízen át érvényre juttathatja társadalom-átalakító terveit, úgy, hogy nem különösebben érdekeli őt a helyi kulturális, vallási, erkölcsi stb. értékrend. Jó szándék ide,

jó szándék oda, ennek a – ha akarom, kegyesen atyáskodó, ha akarom voluntarista – magatartásnak is része lehet abban, amit a kelet-európai régióban ma tapasztalunk. A csalhatatlan nagy fehér főnök azt hiszi, hogy jó lesz, ha úgy teszünk, ahogyan ő helyesnek tartja, viszont a kockázat, sőt az áldozat csak a miénk, ha mégis balul üt ki a dolog. Márpedig úgy tűnik fel, hogy balul üt ki. A demokrácia helyett már ma is csak a jó kormányzás elvét ajánlgatják figyelmünkbe, a pártok jelöltjei közül a polgárok által választott képviselők helyett a külföldről pénzelt civileket. Immár ugyanúgy maroknyi ember kényének-kedvének vagyunk kiszolgáltatva, mint korábban, hozzá a rendszerváltáson átesett országokban nőtt a létbizonytalanság.”