„Európa mítoszait feledésbe merítették a népmeséktől a népdalokon át Shakespeare-en keresztül a Bibliáig. Helyükbe a szórakoztatóipar átiratai, moziszörnyei, bulizenéi s miegyebek léptek. A szórakoztatóipart leleplezi magyar neve. Lényege a szór gyökben rejlik: szétszórja a lelket, a személyt, a közösséget, a nemzetet. Nem csoda, hogy mély bölcsességéért még hazánkban is üldözik nyelvünket.Lehet folytatni.
Hanem az Európába vonulók szinte kizárólag Mohamed követői. Számukra Allah a leghatalmasabb, bármit meg kell tenni érte, amire az imámok utasítást adnak. Az iszlám a liberalizmussal tökéletesen szemben álló világnézet, számára elvileg sem létezhet szekularizáció, a vallástól elkülönült kultúra, szabadság, igazság, jog, művészet, politika, állam, család, tehát a köz- és magánélet összes rezdülése a Korán szabályozottja. Egy esetleges muszlim hatalomátvétel után a hőzöngők megnézhetik magukat, akár a disznótenyésztők meg a pálinkafőzők. A fölvilágosodás azért törte össze Jézus »édes és könnyű igáját«, hogy Mohamedét vegyük a nyakunkba?
A muzulmán vendégmunkások beolvadásáról szónokolni orcátlan hazugság. Nemzedékek óta élnek iszlám tömegek az ősliberális Benelux államokban, Angliában, Francia- és Németországban, ennek ellenére sehol nincsenek komolyabb asszimilációs tapasztalatok. Miért?
A muszlimok saját városnegyedeikben őrzik, gyakorolják hitüket, szokásaikat. Saját oktatási rendszert hoztak létre, a saría alapján ítélő bírákat tartanak jogvitáik rendezésére. Vendéglőikben nincs se sör, se snapsz, se Schweinebraten. Borzasztó? Miért? Ők így tartják helyesnek. Ha az asszimilációról faggatja őket valaki, visszakérdeznek: ugyan mihez asszimilálódjunk? Nyelveteket, technikátokat megtanultuk, egyebetek nincs.”