„Valami nincs rendben Európával.
Kicsit taszítóan pesszimista felütés, de talán a legtöbb európai ma egyet tudna érteni vele. Attól függetlenül, hogy mi a politikai hitvallásunk, hogy honnan származunk, hogy milyen társadalmi réteghez tartozunk, mindannyian csalódtunk már valahogy az európaiságban. Van, aki szerint Európa legyalulja a nemzeti identitásokat; van, aki szerint ez túl lassan történik. Egyszerre erősek azok a hangok, amelyek szerint Európa a multikulturalizmus elfajzását testesíti meg, és azok, amelyek még mindig fájdalmasan kirekesztőnek és zárkózottnak érzik a kontinenst. A végletek között pedig ott ül a politikai semmi közepén az EU, és próbál túlélni. Be vagyunk ragadva egy óvatoskodó, egyensúlyozó, vergődő semmittevésbe, amelyben Európa egyszerre tűnik nagynak, hatalmasnak, drágának, és ugyanezzel a lendülettel tétlennek, tehetetlennek, és cinikusan gyengének is. Óriási elvárásokat támaszt önmaga felé és rögtön korlátozza is magát, így aztán semmilyen elvárásnak sem tud teljesen megfelelni.
Aki foglalkozik ökopolitikával vagy zöldaktivizmussal, esetleg újbalos mozgalmak köreiben forog, ismeri a sablonokat: az EU ma a tőke Európájának dolgozik; egy neoliberális projekt, amelynek az intézményi berendezkedése olyan politikai napirend sikerére van kalibrálva, amit a helyi közösségektől szinte teljesen elszakadt, nemzetek és polgárok felett álló, tőkeerős és végtelenül mobilis érdekek találták ki a saját biztonságuk és fennmaradásuk garantálására. Konklúzió: bontsuk le az egészet, és építsük újra az alapoktól, mert látszólag nem tudunk semmit megváltoztatni a fennálló keretek között.
Ennek az elemzésnek gyakorlatilag minden pontjával egyetértek, de a javaslattal nagyon nem. (...)
Túl gyakran beszélünk úgy az Európai Unióról, mintha az egy teljesen érinthetetlen intézményi maszlag lenne. Nem az. Hús-vér emberek választják a döntéshozói jelentős részét, többé-kevésbé demokratikusan választott kormányok delegálnak bele küldötteket, és ha a közvélemény mögöttünk van, tudjuk befolyásolni a kevésbé demokratikus ágait is. Persze, az EU korruptált, káros, gyakran antidemokratikus – de nem egy örökérvényű történelmi adottság. Nem lebontani kell, hanem elfoglalni és saját képünkre formálni.”