Valami nincs rendben Európával. Az EU korruptált, káros, gyakran antidemokratikus – de nem egy örökérvényű történelmi adottság. Nem lebontani kell, hanem elfoglalni és saját képünkre formálni.”
„Valami nincs rendben Európával.
Kicsit taszítóan pesszimista felütés, de talán a legtöbb európai ma egyet tudna érteni vele. Attól függetlenül, hogy mi a politikai hitvallásunk, hogy honnan származunk, hogy milyen társadalmi réteghez tartozunk, mindannyian csalódtunk már valahogy az európaiságban. Van, aki szerint Európa legyalulja a nemzeti identitásokat; van, aki szerint ez túl lassan történik. Egyszerre erősek azok a hangok, amelyek szerint Európa a multikulturalizmus elfajzását testesíti meg, és azok, amelyek még mindig fájdalmasan kirekesztőnek és zárkózottnak érzik a kontinenst. A végletek között pedig ott ül a politikai semmi közepén az EU, és próbál túlélni. Be vagyunk ragadva egy óvatoskodó, egyensúlyozó, vergődő semmittevésbe, amelyben Európa egyszerre tűnik nagynak, hatalmasnak, drágának, és ugyanezzel a lendülettel tétlennek, tehetetlennek, és cinikusan gyengének is. Óriási elvárásokat támaszt önmaga felé és rögtön korlátozza is magát, így aztán semmilyen elvárásnak sem tud teljesen megfelelni.
Aki foglalkozik ökopolitikával vagy zöldaktivizmussal, esetleg újbalos mozgalmak köreiben forog, ismeri a sablonokat: az EU ma a tőke Európájának dolgozik; egy neoliberális projekt, amelynek az intézményi berendezkedése olyan politikai napirend sikerére van kalibrálva, amit a helyi közösségektől szinte teljesen elszakadt, nemzetek és polgárok felett álló, tőkeerős és végtelenül mobilis érdekek találták ki a saját biztonságuk és fennmaradásuk garantálására. Konklúzió: bontsuk le az egészet, és építsük újra az alapoktól, mert látszólag nem tudunk semmit megváltoztatni a fennálló keretek között.
Ennek az elemzésnek gyakorlatilag minden pontjával egyetértek, de a javaslattal nagyon nem. (...)
Túl gyakran beszélünk úgy az Európai Unióról, mintha az egy teljesen érinthetetlen intézményi maszlag lenne. Nem az. Hús-vér emberek választják a döntéshozói jelentős részét, többé-kevésbé demokratikusan választott kormányok delegálnak bele küldötteket, és ha a közvélemény mögöttünk van, tudjuk befolyásolni a kevésbé demokratikus ágait is. Persze, az EU korruptált, káros, gyakran antidemokratikus – de nem egy örökérvényű történelmi adottság. Nem lebontani kell, hanem elfoglalni és saját képünkre formálni.”
Orbánék patrióta győzelme nagy politikai vereség Friedrich Merz német kancellárnak és Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. Véget ért az EU-csúcs. De mi következik ebből a belpolitikára nézve? Itt a Mesterterv évadzáró adása.
A Nyugat legsúlyosabb válságát éli 1945 óta, Európa lemaradt, az „erős emberek” kora jön – mondja a partizános évértékelőjében Tölgyessy Péter, aki szerint ebben a korszakban Magyar Péter politikája üres ígérethalmaz, stratégia nélkül. Nem egyértelmű, hogy választást tudna nyerni.
Tulsi Gabbard nem finomkodott: lerántotta a leplet a propagandáról, ami alá akarja ásni az elnök béketerveit. A hírszerzési igazgató szerint a NATO és az EU szándékosan hazudik arról, hogy Oroszország meg akarja hódítani Európát.
A szombati nap legolvasottabb hírei a Mandineren.
Valójában az fáj a Politicónak, hogy Magyarország is megúszta az európai gigahitelt.
Az ukrán elnök még meg sem kapta a hitelt, de már kilátásba helyezte, hogy nem is fogja azt visszafizetni.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
A miniszterelnök személyesen küldött ajándékot egy „Edina” nevű hölgynek, mellé pedig egy sokatmondó bibliai idézetet írt.
Ez igen, fiam, ügyes, magam is így csinálnám!
