Újra magyarok Hollywoodban?

„Furcsa, szakmailag érthetetlen és értelmezhetetlen dolgok mindig is voltak az Oscar háza táján (elég csak megnézni, hogy az utóbbi 80 év szobrot érő alkotásai közül milyen kis töredéke az, amelyek ma is »érvényesek«). Idén például rácsodálkozhatunk a Mad Max: A harag útja 10 jelölésére: George Miller 2,5 órás autós üldözésének története rendkívül egybites, valójában nem más, mint tisztességesen összerakott iparos munka, ráadásul korábbi sorozat folytatása (ezek szintén ritkán kerülnek a látókörbe), ami nem tartalmaz semmilyen pluszt, legalábbis olyat nem, amiket a kiemelkedő Oscar filmek esetén tapasztalni szoktunk. Ha szobor nélkül távozna, meglepetés volna. Szintén sokakat meglepett a Mentőexpedíció hét jelölése, hiszen az »egyszer nézhető, vicces sci-fi« kategóriáját kimerítő, Marson játszódó történet kissé túl van értékelve Matt Damon színészi jelölésével vagy a legjobb filmek közötti felsorolással. Valamely technikai díj azért nyilván ennek az opusnak is akad majd...

Érdekes módon éppen azok a filmek értek el kevesebb jelölést, akiket magasabbra vártunk, vagy legalábbis azt vártuk az Akadémiától, hogy több reflektorfényt ad nekik. Ilyen a bostoni papi molesztálási ügyeket feltáró Spotlight: Egy nyomozás részletei igaz története (mi más), amely ugyan 6 jelölést kapott, de nem kizárt, hogy a legjobb film kategórián kívül semmit nem visz el, vagy akár még azt sem. »Elfelejtett« darab a Steve Jobs, ami ugyan egy közismert ember igaz történetét dolgozza fel drámai formában ismert alkotókkal, mégis csak a két főszereplő (Michael Fassbender és Kate Winslet) kapott jelölést. Fontos volna beszélni, de a keretek miatt nem lehet olyan idei filmekről, mint a mexikói drogkartellt tűpontosan bemutató Sicario, a fogvatartott anya és gyermeke kapcsolatát gyönyörűen feldolgozó A szoba vagy a 2008-as gazdasági világválságot nagyon eredeti módon bemutató A nagy dobás, amik sorrendben 3, 4 és 5 jelölést kaptak, de sajnos mégsem róluk fog szólni a hétfő hajnal.

Végezetül essen néhány szó az idei rendkívüli magyar érdekeltségről. Noha meglepően sokszor volt már valamilyen magyar filmes szakembernek köze valamely év gálájához, a nagyjátékfilmek jelenléte mindig különös jelentőséggel bír. Kertész Mihálytól vagy a Korda fivérektől kezdve a magyar animáció mesterein és a hazai utómunka világszínvonalán túl azért mégiscsak mindig a legjobb idegen nyelvű film kategória esetén jut el a legtöbb emberhez egy magyar jelölt. Utoljára ilyen 1989-ben történt Szabó István Hanussenjével, akinek egyébként három másik filmjét is jelölték korábban, a Bizalom, a Redl ezredes és a Mephisto közül utóbbi díjat is nyert. Idén a Saul fia tudta elérni azt az esztétikai és nemzetközi társadalmi küszöböt, ami a jelöléshez elegendő. És noha sok kritika éri az Akadémiát is a nemzetiszocialisták által elkövetett bűnök felülreprezentáltságáért – aminek tényszerű elemzése újabb cikket érdemelne –, mindez nem vitatja el Nemes Jeles László rendező, Röhrig Géza főszereplő és Erdély Mátyás operatőr munkájának kiemelkedő voltát. Jelenleg 90 %-ra tartom a második magyar játékfilmes Oscar-díj valószínűségét, a kérdés, hogy az Akadémia döntnökei a maradék 10-et megadják-e a Saul fiának, hétfőn hajnalban kiderül.”