„Érdemes megjegyezni, bármilyen impozáns a harmadik gyerek kiemelt támogatása a programban, ma elsősorban az a kérdés, hogy a szülők hány éves korukban vállalják az első gyereküket, és hogy lesz-e második. Ésszerűbb és ösztönzőbb lenne tehát a kiegyenlítettebb támogatás a gyerekszámot illetően.
A cél végső soron nem a szegénység – gyerek-, lakás-, energiaszegénység – csökkentése, hanem az, hogy az »öngondoskodó« rétegeket ösztönözzék több gyerek vállalására. Szülessen több gyerek, de »rendes helyre« érkezzenek.
A KSH friss adatai szerint ma a felső tíz százalék több pénzhez jut az újraelosztásból, mint az alsó harminc százalék összesen. »Akik többet dolgoznak, többet keresnek«, szólt öt évvel ezelőtt az egykulcsos adó bevezetésének kormányzati indoklása. Ők, az »érdemesek«, kedvezőbb adókulcsot, magasabb adókedvezményt, s most jelentősebb lakástámogatást kapnak. A többieknek kevesebb alanyi jogú ellátás, csökkentett segély és sokkal több hatósági kontroll jut.
Egy olyan országban, ahol mindenki kevesli, amije van, ahol az államtól a hierarchiában elfoglalt pozíciótól függően szívják le a forrásokat – tehát aki magasabban van, annak több juthat –, s ahol az egyenlőséget inkább értelmezik az irigység, mint a szolidaritás felől, az »érdemességre« építő politikának jócskán akadnak hívei.”