Washington ostroma

„A minap azzal verte ki a biztosítékot a Fehér Háztól az ENSZ-en át Londonig, hogy az ország biztonsága érdekében egyáltalán nem engedne muszlimokat beutazni. Komolyan gondolja? Nem számít. Trump azzal is felbosszantotta a brit vezetést, hogy arról beszélt, London egyes részei olyan mértékben radikalizálódtak, hogy a rendőrök az életüket féltik. A Downing Street szerint ez természetesen nem igaz, a Breibart portálnak név nélkül nyilatkozó fővárosi rendőrök már mást képet festettek: szerintük az iszlamizáció egyáltalán nem új jelenség Londonban, aminek valóban vannak olyan részei, ahová a rendőr jobban teszi, ha nem egyen­ruhában megy.

Amikor a muszlimok »kitiltásáról« beszélt, Trump – a Politico szavaival élve – újra tökélyre vitte azt a »cinikus demagógiát«, amely hónapok óta a közvélemény-kutatások élén tartja. Szélsőséges reakciókat provokál ki támogatóitól és ellenlábasaitól, valamint hihetetlenül nehéz helyzetbe hozza a Republikánus Pártot. Kénytelenek lenyelni a legvadabb megnyilvánulásait is, mert ha ellene fordulnak, azzal közelebb lökik ahhoz, hogy függetlenként induljon, megerősítik a rendszeren kívüli imázsát. Akárhogy is, Trump túszul ejtette a republikánusokat.

Választói szempontból azonban ez nem érdekes. Az amerikai választópolgár ugyanis azt a szellemi felszabadulást kapja meg Trumptól, amit a nyugat-európaiak Orbán Viktortól. Persze a magyar miniszterelnök, akinek kormányzati felelőssége van, nem mondana olyanokat puszta kampányretorikából, mint Trump, de nem ok nélküliek a sajtó párhuzamai: itt is, ott is alapvető a politikai korrektséggel való leszámolás. Európa politikai erőviszonyait a szemünk előtt rajzolják át a jobboldali populistának nevezett pártok, gondoljunk csak a francia regionális választásokra, ahol a Le Pen-klán legfiatalabb generációja is negyvenkét százalékot kapott.

Régóta sejtjük, de a migrációs válság végleg eldöntötte: mellébeszélésnek többé nincs helye.”