Európa a vesztébe rohan, az Unió felbomlása csak idő kérdése

A cím ugyancsak vészjósló, pedig csak a napi tények ismeretében jelzi lehetséges jövőnket. Bár látják, tapasztalják a zűrzavart maguk körül, Európa vezetői még mindig csak banális, semmitmondó véleményeket engednek meg maguknak. 

A komoly, határozott lépések még mindig hiányoznak, pedig már fél Németország háborog, a hangulat napról napra rosszabb. Vannak, akik kiállnak az egyetlen, és gyors megoldás mellett, amit röviden így lehet megfogalmazni: Európa csak határai azonnali lezárásával védekezhet az ellene szervezett menekültinvázió ellen. Ha ez megtörtént, és a beözönlő migránsok tömegeit leállítottuk, akkor lehet majd nyugodtan tárgyalni, vitatkozni, érvelni.

Ránk erőszakolt keveredés

Kezdetben még csak az iszlám és keresztény ellentétekről beszéltünk, Moammer Kadhafi fenyegetéseiről, és az amerikai S. P. Huntington előrejelzéseiről, aki a civilizációk összecsapását jósolta. A szíriai és afgán menekülteket szívből sajnáltuk, és a „jóhiszeműek” nagy hangosan kiálltak a menekültek érdekében, „emberi jogokat” emlegetve. A helyzet ma már világos, pontosan tudjuk, honnan fúj a szél, ami már viharrá erősödött...

Azt kezdettől fogva sejtettük, hogy ez a hónapok óta tartó menekültözön nem lehet a véletlen műve, és nem folytatása az évek óta tartó menekülthullámnak. Hiszen évek óta tart délről és keletről a menekültek áramlása nyugat és észak felé. A nyomor, az éhínség, de nem utolsó sorban a polgárháborúk és a terrorizmus fenyegetései miatt százezrek hagyták már el szülőföldjüket, hazájukat, hogy egy nyugodt, biztonságos élet reményében új hazát keressenek. Erről már sokat beszéltek, és Európa többsége azon a véleményen volt, hogy minden igazi menekültnek segíteni kell, legyen az bármilyen nemzetiségű vagy vallású. Ezt minden normálisan gondolkodó európai polgár ma is kijelenti. Most viszont valami másról van szó! Az embercsempészek tudatos tevékenysége, a szervezett, pénzzel jól ellátott csoportok megjelenése, a magabiztos, nem ritkán arrogáns fellépés a határokon mind azt bizonyította, hogy most ismét az összeesküvés-elmélet kerül előtérbe.

A nézetek persze a politikai hovatartozástól függően eltérőek, annyira, hogy nyílt, néhol már gyűlöletté fokozódó szembenállás észlelhető. A neoliberális baloldal, amelyhez az ún. szociáldemokrata irányzatú pártok is csatlakoztak, az egész Unióban hangosan követeli a „menekültek” gyors és akadálymentes befogadását. A nacionalista, konzervatív jobboldal, és érdekes módon a szélsőbal egyes csoportjai világosan látják a veszélyt. Hiszen a lényeg most is az, mint az utóbbi évtizedekben mindig, hogy a globális gazdasági hatalom végleg bekebelezne minket, de nem utolsó sorban egy olyan veszélyes etnikai és vallási keveredést erőszakolnak ránk, amelynek hosszú távon csak negatív következményei lehetnek. A Soros György-féle nyílt társadalom halva született elképzelés, ennek érdekében összekeverni az ellentétes kultúrákban élő embereket veszélyes, végeredményben pedig rosszindulatú mindkét oldal számára.

De van itt még más valami is. Lépjünk kicsit vissza az időben. A múlt század derekán, még a háború befejezése előtt amerikai ötletre egy teljesen új gazdasági intézményrendszer indult el, ezt a rendszert nevezték el globalizációnak. Lényegét röviden így lehetne megfogalmazni: a terméket ott állítsuk elő, ahol ez a legolcsóbban előállítható, és ott értékesítsük, ahol a legmagasabb árat tudunk érte elérni. A globalizáció a nemzetek és kormányok feletti intézményekre támaszkodik, a nemzetállamok léte tehát akadály a globális kapitalizmus terjesztésében. Az Egyesült Államokból a rendszer bevonult a nyugat-európai gazdaságokba, és lassan kiszorította a – főleg Németországban nagyon jól működő – ún. szociális piacgazdasági rendszert, más nevén „rajnai kapitalizmust”.

A fordulópontot, melyben a neoliberális transzatlanti tőke Európában győzedelmeskedett, sok közgazdász a Deutsche Bank vezérének, Alfred Herrhausen 1989-ben történt meggyilkolásának a dátumához kötik, talán nem véletlenül. (A merénylet igazi megtervezői máig ismeretlenek.) Herrhausen kivételes tehetség volt, és elképzelései egyáltalán nem illettek a globalizáció neo-szociálliberális nézőpontjába. A németek lassan „beadták a derekukat”, és már a Kohl-éra végétől, Schröder kancelláron keresztül Merkelig a német gazdaság átalakult amerikai mintára. Mindazonáltal a múltból örökölt szociális vívmányok egy része megmaradt, ez elsősorban a jó egészségügyi és szociális ellátásban mutatkozik meg. Ez a rendszer került ma veszélybe. A német gazdaság ma erős amerikai befolyás alatt „szenved”, de az igazi szorítás most következik. A Volkswagen elleni amerikai támadás nem véletlen, és párhuzamosan indult a menekültek beözönlésével.

Globalizáció, multik előretörése

Kína felemelkedésével Amerika elvesztette ázsiai gazdasági befolyását, Dél-Amerikában erős ellenállásba ütközött, távol-keleti politikája zavaros, ellentmondó, az utóbbi évek ún. „arab tavasz” kezdeményezése pedig egyenesen katasztrófához vezetett. Gazdasági terjeszkedésének célpontja Európa lett, ennek egyik lehetősége a sokat vitatott Transzatlanti Szabadkereskedelmi Egyezmény (TTIP). Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásnak több érdekes pontja van, ilyen például a piacok teljes megnyitása, a vámok eltörlése, nem utolsó sorban pedig – és ez talán a legfontosabb – a különböző szabályozások egyeztetése.

Eddig sem volt könnyű egyeztetni a multinacionális cégek érdekeit a nemzeti érdekekkel, az egyezmény aláírásával viszont nemzetközi bíróságok dönthetnek a vitákról, és ebben az esetben nagy valószínűség szerint a nemzeti kormányok lesznek a vesztesek. Ha a németek – és így az Unió is – megszavazzák és aláírják a TTIP-t, Európa gazdasági önállósága elveszett, a nemzetállamoknak befellegzett, az egyeduralmat a nemzetközi cégek veszik át. Az öregedő Európa nem tud elegendő olcsó munkaerőt biztosítani a kontinensre betolakodó nemzetközi cégek számára, ezért kell távoli országok munkanélküli tömegeit – menekülteknek álcázva – az Unió felé terelni.

Kik és hogyan tudták ezt ilyen gyorsan és pontosan megszervezni, nem tudjuk. Különben a probléma az Egyesült Államokat is érinti, hiszen Mexikó felé nem hiába emeltek magas kerítést.

Most, miután már százezres tömegek ostromolják Európát, az Unió vezetői végre kezdenek ébredezni, de a magyar miniszterelnök világosan megfogalmazott elképzeléseit sokan még ma is bírálják. A német kancellár asszony – a jelek szerint amerikai befolyás alatt – támogatója és szószólója a menekültek befogadásának. Sokan beszélnek zsarolásról (nem lehetetlen), mások „gondolkodási zavart” emlegetnek. A kelet-európaiak migrációs politikáját bírálva Angela Merkel nemrégiben kijelentette: „Elszomorít, hogy pont azok, akik olyan szerencsésnek mondhatják magukat, hogy láthatták a hidegháború végét, most azt gondolják, hogy kimaradhatnak a globalizáció bizonyos fejleményeiből.” Ezzel a véleménnyel belátta, hogy a mai, ránk erőszakolt szörnyű helyzet az erőszakos globalizáció egy része.

A németek megosztottak a kérdésben, és itt is szerepet játszik a politikai hovatartozás, de a szomorú múlt is, amelynek árnyékában a németek nem lehetnek idegenellenesek. Horst Seehofer bajor miniszterelnök határozott, nyíltan bírálja a merkeli politikát, támogatja a magyar miniszterelnök elképzeléseit, és azonnali határzárat követel. A német gazdaság legyengítése megkönnyítené a TTIP létrehozását. Ha a németeket a „földre teperik”, mindenki Amerika segítségére számíthat, és az jönne is gyorsan. A Volkswagen-botrány „időzítésével” viszont az amerikaiak elárulták magukat. Ma már csak a vak nem látja, hogy mire készülnek „amerikai barátaink”; sajnos az európai politika ki sem ejti a száján, hogy globalizációs veszély, pedig minden rossznak ez a forrása.

Fel kell tartóztatni az áradatot

Közben a migránsok áradata nem lassul, sőt nap mint nap ezrével érkeznek a délről elindított tömegek. A szervezettség világos, de az összekötő szálakat még mindig nem tudták elvágni. Márpedig a régi értelemben ismert Európa elpusztul, ha amerikai gyarmat leszünk, és ránk zúdítanak milliós, idegen kultúrájú tömegeket. Az Unió viszont már most sem működik, semmilyen közös gondolat nem születik a válság leküzdésére. Ha kenyértörésre kerül a sor, Kelet-Európa kis nemzetei védekezésből felmondhatják uniós szerződésüket, és ezzel elindul a bomlás. Pozitív jel a visegrádi négyek összefogása, ezt csak dicsérni lehet. A különben nem nagy barátságban élő szlovákok, csehek és magyarok megértették, hogy itt valami egészen fontos és közös problémáról van szó: a keresztény Európa megmentéséről.

A megoldást sokan ismerik: a menekültáradatot azonnal le kell állítani, erre van lehetőség. Az Iszlám Államot az ENSZ, a NATO, az Európai Unió és persze az Egyesült Államok segítségével likvidálni kell. Ha ez sikerül, rendeződhet a közel-keleti és észak-afrikai káosz. Az „igazi menekülteknek” Líbia, Törökország területén kell emberséges körülményeket teremteni, és megértetni velük, hogy otthon, a hazájukban boldogabbak lehetnek, idegenbe menekülni nem megoldás. A török zsarolásnak nem szabad engedni (például a kurdok cserben hagyásával).

Végezetül a transzatlanti paktumot határozottan vissza kell utasítani! Az európai baloldalnak is meg kell értenie, hogy itt nem babra megy a játék, a szocialista, liberális szólamoknak itt most nincs helye, Európa jövőjéről van szó. Ha nincs Unió, nincs európai egység és akkor nincs szükség pártocskákra sem, ahol mindenki elkiabálhatja a maga gyártotta badarságokat. (Különben ha nyakat vágnak, a becsempészett dzsihadisták nem válogatnak liberális, konzervatív, vagy ateista nyak között, csak fehér nyak legyen.)

A CIA kutatóinak előrejelzése szerint, ha nem vigyázunk, 2030-ra a világ összedőlhet, beállhat egy totális katasztrófa. A muszlim olajhatalmak, az Egyesült Államok és Kína közötti viszályokat rendezni kell, és ebben óriási szerepet kaphat egy önálló, erős Európa, de nem Oroszország nélkül. A már létező, és felemelkedő „hatalmak” együttműködése nélkül a világnak nincs jövője, de ez nem működik a kizsákmányoló, könyörtelen, globalizációs gazdasági rendszerrel. Ezt tudomásul kell venni.

A szerző, Hollei Hehs Ottó Németországban élő publicista. Írása először a Krónikában jelent meg.