Rajtunk a világ szeme – A sajtószabadság magyarországi helyzetének külföldi értékelései

„A harmadik dokumentum a médiaszabadság helyzetének elemzését viszont azzal kezdi, hogy »A Fidesz-kormány e területen is arra törekedett, hogy 2010-es választási sikerét kihasználva szakítson a múlttal és új, kiegyensúlyozottabb viszonyokat teremtsen«. Innen már sokfelé nem vezet út. De mi ez az elemzés? Nem más, mint egy elismert németországi think tank szervezet, a DGAP elemzése. (...)

Az elemzés az Origo esetét Lázár Jánossal a »kormánykritikus újságírás« »kiemelkedő példájaként« írja le, ami egészen beteg humorérzékről tanúskodik. A szerzők is érzik, hogy árnyalni kell a képet, ezért hozzáteszik: »Az ugyanakkor már egy másik kérdés, hogy milyen összefüggés állt fenn ezen ügy és az Origo főszerkesztőjének későbbi menesztése között.« És hogy megint elvegyék az élét az egésznek, hozzáteszik: »A Lázár-ügyet a mai napig nem sikerült maradéktalanul tisztázni, feltűnő azonban, ahogy a magyar és a nemzetközi sajtó is azonnal a sajtószabadságot fenyegető veszélyt kiáltott, a részletek ismeretének hiányában is.« Sáling Gergő, Pethő András meg a többiek vessenek magukra.

A fideszes médiabirodalmak felvirágoztatását az elemzés azzal a közhellyel teszi zárójelbe, hogy a jobboldali médiumok „objektíven szemlélve is tetemes hátrányban« voltak a »szociálliberális erőtérrel” szemben. Az egész anyag, amely végig meg nevezett szakértőkre alapozza a következtetéseit, egyszerre tűnik politikailag betegesen korrektnek és éppen emiatt a milliószor elhasznált fideszes álérvekre alapozott kormány-mosdatásnak. Egyébként elég jól tükrözi az EU és benne Németország hozzáállását a magyar helyzethez: látjuk, hogy baj van, de meg tudjuk magyarázni.

És persze, megmagyarázunk mi is bármit. A Velencei Bizottság biztosan nem értette meg a magyar szabályozás finomságait, a Freedom House-ról tudjuk, hogy kicsoda, a DGAP-ról meg nem, és különben is olyan langyos szöveget hoztak össze, hogy az alapján mindenkinek igaza van. Végülis volt már itt sok hasonló kritika bármilyen következmények nélkül.”