„Az ukrán–orosz helyzettel szorosan összefügg az Európába érkező földgáz kérdése is. Mert bár az Oroszországgal szembeni uniós gazdasági szankciók mindennap milliárdos veszteségeket jelentenek az európai cégeknek, mindez eltörpül ahhoz képest, amit egy nagyobb gázkrízis okozna a kontinensen. Jól tudják ezt az EU vezetői is, nem hiába találták ki anno a Nabucco projektet, amelynek életképtelenségére sajnos Észak-Afrika és a Közel-Kelet destabilizálódása könyörtelenül rámutatott. A Nabucco orosz alternatívájaként emlegetett Déli Áramlat egyelőre szintén nem valósulhat meg, mivel az EU a krími helyzet miatt belekényszerítette Oroszországot a projektről szóló megállapodás felmondásába. A döntést kierőszakoló magországokat persze korlátlanul ellátja orosz gázzal az Északi Áramlat, de ez »természetesen« nem jelent morális problémát számukra.
Mindezeknél is nagyobb gondot jelent azonban Európának az a demográfiai válság, amelyre sokan a bevándorlás támogatásában vélték megtalálni az ellenszert. Mára világosan látszik, hogy ez az elképzelés tévút, de azt még senki sem tudja megmondani, hogy a lakosság folyamatos elöregedését és a népességcsökkenést hogyan lehetne megállítani. Azt ugyanis mindenki elismeri, hogy amikor a jelenleg aktív, munkaképes lakosság kikerül a munkaerőpiacról, akkor sem mennyiségi, sem minőségi utánpótlás nem marad utánuk. Ezzel párhuzamosan pedig a déli periféria országaiban a fiatalok felének nincs munkája, és félő, hogy ha ezt nem sikerül orvosolni, akkor már rövid távon fenntarthatatlanná válnak a szociális kiadások.
Látható tehát, hogy az EU jelenlegi válsága sokkal mélyebb annál, mint hogy a görög helyzet rendezésével megoldható lenne. Egy sor alapvető kérdésben lenne szükség paradigmaváltásra, annak belátására, hogy a világ igencsak megváltozott az elmúlt időszakban, és repedeznek azok a dogmák, amelyeket a jóléti társadalmak állítottak fel néhány évtized alatt. Az igazság az, hogy mai szemmel beláthatatlan következményei lesznek annak, ha Európa nem lesz képes záros határidőn belül a megújulás útjára lépni. Sajnos ez utóbbira kevés hajlandóságot mutat az EU »kormányának« szerepét betöltő Európai Bizottság, melynek holland alelnöke nemrégiben célul fogalmazta meg, hogy a bizottság aktív közreműködésével minden uniós tagállamban legalizálják az egyneműek közötti házasságot. Frans Timmermans nyilatkozata persze nem rengette meg a világot (még csak Európát sem), azonban jól mutatja, hogy az unió nem hajlandó tudomást venni a létezését fenyegető veszélyekről. Ehelyett görcsösen ragaszkodik ahhoz az álszent világképhez, amelyben mindig lehet egy újabb oltalmazandó kisebbséget találni ahelyett, hogy egyszer végre szembenézne a többség problémáival.”