Ebből önmagában még nem következik az »Iszlám Állam« mint projekt gyors bukása. Például azért, mert Törökország mindenkit támogat, aki az ősellenség Asszad megbuktatására törekszik. Erdogan elnök a múlt héten azt is közölte, sohasem fogják megengedni, hogy Törökország déli határánál egy »kurd állam létezzen«, ebben már rejtve az is benne van, hogy akár még az ISIS-t is segítik. (Lásd a hallgatólagosan török belegyezést kapó, közel 150 civil áldozatot követelő mostani kobanei ISIS-terrorakció is). Egyes szaúdi és öböl-államokbeli fundamentalista körök anyagi támogatása is töretlen az ISIS felé, az új jelentkező harcosok pedig ömlenek a szervezethez.
Az USA vezetése fennen hangoztatja, hogy stratégiai célja az Iszlám Állam megsemmisítése, minden csak ezután jön. Eközben legfontosabb térségi szövetségese, Erdogan éppen Asszad és a az amerikaiak által pártolt kurdok letörését nevezte legfontosabb céljának.
Sakk-matt helyzet is lehetne. Azonban Szíriában van még egy, ismét egyre növekvő erejű tényező, amely változtathat a dolgok menetén, ez pedig az egyre formálódó ISIS-ellenes iszlamista dzsihád. Olyan, a Muszlim Testvériséghez köthető fegyveres szövetségek, mint a Dzsaish-al-Iszlám vagy a Levantei Front (Dzsabhat al-Samíja) ebben a pillanatban is könyörtelen harcol folytatnak a Nyugat-Szíriában terjeszkedni próbáló ISIS ellen. Esetenként együttműködnek a szinte ugyanolyan kegyetlen Nuszra fegyvereseivel, de ez inkább kényszerűség, mint valódi barátság okán. Akárhogyan is nézzük a jelenlegi helyzetet, ők az egyetlenek, akik elnyerhetik a ISIS uralma alatt élő, szunni arab többség bizalmát. Ha megerősödnek, és akár győznek is, abból biztosan nem lesz demokratikus közel-keleit erő, de Asszad-féle és ISIS-szerű terror sem valószínű. Ők emellett minden környékbeli szunni hatalom számára elfogadhatóak, akármilyen nehéz is ezt kijelenteni, talán náluk van a valamilyen szintű stabilitás kulcsa.”