Ezer euró, készpénzben – kétségbeesett ötlettel állt elő Magyarország szomszédja
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
A terrorszervezet mintha minden mozdulatával azt üzenné, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei küldjenek haderőt a térségbe. A Nyugat azonban nem ülhet föl a provokációnak, de azt sem teheti, amit eddig.
„Hogyan lehet mindezt úgy megsemmisíteni, hogy az agyakban és szívekben ne éledjen egyszer csak újra ez a pusztító terrorállam?
A legnagyobb erősség egyben a leggyengébb pont is. Az ISIS hosszú távú hatalma csak vasszigorral és a legsötétebb diktatúrával tartható fenn, amely folyamatosan új és új területek megszerzését követeli. A tiszta szunni arab területnek azonban 2014 őszén nagyjából elérték a határait. A sikertelen kobanei ISIS-ostrom a közhidelemmel ellentétben nem a koalíciós légicsapások miatt bukott meg, az csak felgyorsította azt. A helyi kurdok elszánt küzdelemmel tartották a várost, majd annak romjait: ha ugyanis azt elfoglalják, sokakra a biztos halál várt volna. Az ISIS és a Nuszra is rendszeresen kudarcot vall Szíria etnikailag, vagy felekezetileg vegyes térségeiben, ezeket jórészt már el is kellett hagyniuk. Értelmetlen erőszakhullámuk másrészt összekovácsolta az addig jórészt egymásra is fújó szekuláris kurd politikai erőket, akik a történelemben példátlanul erős önigazgatást hoztak létre a térségben, és mára az egyik fő erővé váltak. A siíta Dél-Irak jóval szervezetlenebb formában, de ugyancsak áthatolhatatlan falat képez a szunni dzsihádisták számára. Ezek szunni többségi területre eresztése viszont nem megoldás, csak egy új konfliktus nyitánya lenne.
Ebből önmagában még nem következik az »Iszlám Állam« mint projekt gyors bukása. Például azért, mert Törökország mindenkit támogat, aki az ősellenség Asszad megbuktatására törekszik. Erdogan elnök a múlt héten azt is közölte, sohasem fogják megengedni, hogy Törökország déli határánál egy »kurd állam létezzen«, ebben már rejtve az is benne van, hogy akár még az ISIS-t is segítik. (Lásd a hallgatólagosan török belegyezést kapó, közel 150 civil áldozatot követelő mostani kobanei ISIS-terrorakció is). Egyes szaúdi és öböl-államokbeli fundamentalista körök anyagi támogatása is töretlen az ISIS felé, az új jelentkező harcosok pedig ömlenek a szervezethez.
Az USA vezetése fennen hangoztatja, hogy stratégiai célja az Iszlám Állam megsemmisítése, minden csak ezután jön. Eközben legfontosabb térségi szövetségese, Erdogan éppen Asszad és a az amerikaiak által pártolt kurdok letörését nevezte legfontosabb céljának.
Sakk-matt helyzet is lehetne. Azonban Szíriában van még egy, ismét egyre növekvő erejű tényező, amely változtathat a dolgok menetén, ez pedig az egyre formálódó ISIS-ellenes iszlamista dzsihád. Olyan, a Muszlim Testvériséghez köthető fegyveres szövetségek, mint a Dzsaish-al-Iszlám vagy a Levantei Front (Dzsabhat al-Samíja) ebben a pillanatban is könyörtelen harcol folytatnak a Nyugat-Szíriában terjeszkedni próbáló ISIS ellen. Esetenként együttműködnek a szinte ugyanolyan kegyetlen Nuszra fegyvereseivel, de ez inkább kényszerűség, mint valódi barátság okán. Akárhogyan is nézzük a jelenlegi helyzetet, ők az egyetlenek, akik elnyerhetik a ISIS uralma alatt élő, szunni arab többség bizalmát. Ha megerősödnek, és akár győznek is, abból biztosan nem lesz demokratikus közel-keleit erő, de Asszad-féle és ISIS-szerű terror sem valószínű. Ők emellett minden környékbeli szunni hatalom számára elfogadhatóak, akármilyen nehéz is ezt kijelenteni, talán náluk van a valamilyen szintű stabilitás kulcsa.”