Vona Gábor nagyon érdekes beszélgetőpartner

„Ezekben a veszprémi időkben érkezett egy komment az oldalára, amiben azt kérdezték, hogy miért nem a DK színeiben indul, amire ön azt válaszolta, hogy előbb indulna a Fidesz színeiben. Miért?

Miért? Mert így gondolom. Amióta a politikai eszmélésem megtörtént, ez nagyjából a rendszerváltozás időszaka, azóta én magamat – 19. századi megfogalmazásban – nemzeti liberálisnak gondolom, amihez az akkori rendszerváltó pártok – az MDF, az SZDSZ és a Fidesz – álltak a legközelebb. Én máig ebben a keretben tudok gondolkodni. A nemzeti liberalizmus mellett a másik alapélményem a diktatúrák elutasítása, az antikommunizmus. Ez erősen meghatározta a viszonyomat – választóként és nem elemzőként – a kommunista diktatúra utódpártjaihoz.

És mi a helyzet a Jobbikkal? Sok helyről hallani, hogy a Jobbik tanácsadója.

Erre két dolgot mondanék. Az egyik, hogy ez természetesen nem igaz. Sólyom László leköszönése óta nem voltam politikussal tanácsadói kapcsolatban, de ha ez változna, biztos nem titokban tenném: a politikában ugyanis – szerencsére – hosszú távon úgysem marad semmi titokban. A másik pedig, hogy ez az ügy kiválóan alkalmas arra, hogy ismételten megtanuljam: a pletykák, kacsák, álhírek – vagy nevezzük, aminek akarjuk – nem csak úgy maguktól terjednek, hanem azokat tudatosan terjesztik. Dolgoznak azon, hogy ez igaznak tűnjön, de persze ettől még nem lesz az.

Miért dolgozna ezen bárki?

Talán azért, mert azt szeretné, hogy engem a Jobbikhoz vagy Vona Gáborhoz kössenek. Egyszerű hiteltelenítés.

Személyes konfliktus?

Nem tudom. Azt ebben a szakmában hamar megtanultam, hogy nem szerethet mindenki, de azért azt nehezebb elfogadni, hogy időnként senki sem. G. Fodor Gábornak mondtam a minap, hogy a pártokhoz kötődő elemzőknek azért van jó helyzetük, mert lehet, hogy az ország egyik fele utálja őket, de a másik fele szereti. Aki senkié, azt általában mindenki ellenségnek tekinti.

De jóban van Vona Gáborral?

Igen, lehet ezt mondani.

Én úgy hallottam, hogy kéthetente találkoznak.

Aki ismer engem, az jót derül ezen. Nem tudom, hogy van-e a feleségemen és a fiamon kívül olyan ember, akivel kéthetente találkoznék… A politikai elemzést viszont szerintem nem lehet az íróasztal mellől művelni. Csak akkor lesz teljes, akkor lesz közel a valósághoz, ha az ember a politikai elemzés alanyaival, tehát a politikusokkal is megismerkedik, és van lehetősége arra, hogy személyesen beszélgessen velük. Így aztán én nemcsak Vona Gáborral szoktam rendszeresen találkozni, hanem a politikai élet minden fontos szereplőjével igyekszem ezt megtenni. Vona Gáborral való találkozásaim sűrűségéhez hasonlítható számos más – bal és jobboldali – párt vezetőjével való találkozásaim sűrűsége. Ugyanakkor, ha már ebbe az irányba megyünk, azt el kell mondanom, hogy Vona Gábor nagyon érdekes beszélgetőpartner.”