Védőbástya

"Ángyán mester is ezért bukott, mert magán kívül nincs mögötte senki és semmi." - sajnos ez tényleg így van, pedig Ángyán József szerint "nem a portással állapodtam meg erről, hanem a jelenlegi miniszterelnökkel" - legalábbis az üres ígéret, szófosás és hazudozás szintjén. Ángyán József és csapata dolgozta ki az Orbán-kormány határozattal elfogadott Nemzeti Vidékstratégiáját, amit így reklámoz Fazekas "miniszter": "A magyar mezőgazdaságot nem lehet néhány éves időszakok alapján megítélni: hosszú távra és – minden ellenkező híreszteléssel szemben – a Nemzeti Vidékstratégia mentén dolgozunk. Egy változatos, minőségi, GMO-mentes élelmiszert előállító mezőgazdaságot akarunk létrehozni. Ezeket a fő szempontokat tudtuk tartani. A mezőgazdaság a családi vállalkozásokra épül, a földtörvény egyértelműen erre alapoz, őket helyezi előtérbe." ... én pedig csak fújom a dalt...

"mert nekik azt mondták" Ki mondta ? Tegyük már fel a kérdést. Merthogy véletlenül fél éven belül nem indul útnak több százezer vagy millió ember. Ki verte szét az életterüket még annál is jobban mint ami azelött jellemző volt és milyen pénzből folyik mindez ? Mindenesetre a szűrő államokat is tönkretette valaki, pont időben. Az első kérdésre nem tudjuk a választ(bár gyanunk van), a másodikról pontosan tudjuk, hogy ki művelte. Ahelyett, hogy csak azon görcsölnénk, hogy hogyan védekezzünk rövid távon, foglylkoznak-e ezzel a kérdéssel ? És legfőképpen miért nem küldjük el a rohadt kurva anyjába bárki is legyen az, aki ezt a velejéig gonosz projektet (emberek millióival és más emberek százmillióival játszadozva) véghez viszi.

"Soha senki nem fog helyettünk megküzdeni érte, senki se adja életét érte, ha mi nem." - hát dehonnem! A NATO zsoldoskatona, meg a Mezort gazda, meg a Bonafarm gazda, meg a Helmuth Gsuk gazda...amióta ugye a Fidesz megfogadta jeles írónk, Fekete István üzenetét (1938, Zsellérek): „ - Adjatok neki földet, hogy ... egy kicsit könnyebb és sokkal emberibb élete legyen. Egyszóval, adjátok meg neki azt a könnyen megadható jólétet, ami megnyitja előtte e távlatokat, hogy ne csak a maga barázdájáig, faluja széléig, hanem az ország határáig lásson. - Nem megy ez máról holnapra... - Ezt mondják már pár száz éve. De hát az Istenért, induljunk már el egyszer! Ki tudja, milyen viharok lógnak a levegőben, ki tudja, mikor kellene megint félmillió paraszt, félmillió szuronyos, puskás paraszt, aki most már tudná, miért harcol...” A félmillió önellátásra képes, öntudatos paraszt léte sajnos ma már nemhogy nem óhaj, de inkább hátrány... mármint a "befektetőknek". Pedig a viharokat az újjászervezendő parasztság nélkül nem lehet átvészelni. Az élelmiszer nem áru, hanem létfeltétel. Nem "versenyképesen" és "gazdaságosan" kell megtermelni, hanem minden körülmények között - külső ipari „inputok”, sőt! béke hiányában is! Erre pedig csakis önfenntartó családi parasztgazdaságok egész országot lefedő hálózata képes. A természet rendjébe illeszkedő falu nem napjaink falunak csúfolt lakó-, nyaraló- vagy szegénytelepe, nem is „jogi személy” „agráripari üzeme”, hanem egy emberi közösség és természeti környezetének szerves egysége. Ne legyenek kétségeink - pusztulásra van ítélve az a falu és rajta keresztül az a nemzet, amely földjeinek jövedelme nem marad a helyi földművelő családoknál megélhetési jövedelemként „szétterítve”, hanem idegenek profitjaként elhagyja a területet! Vagy talán tévedek? Mégsem fogadta meg?

Szép és igaz írás.