„- Polgármester úr, a nyártól valóban NB III-as csapat lesz az ETO?
- Ezt most nem tudom megmondani. Jelenleg nem ez a tét, hanem az, hogy lesz-e ETO egyáltalán.
- Ennyire súlyos a helyzet?
- Igen, ennyire. Az MLSZ versenykiírása ugyan lehetővé teszi, hogy az ETO Futsal Club átvegye az ETO FC utánpótláscsapatait, hogy továbbműködhessen az akadémia, de ehhez előtte rendezni kell az ETO FC Kft. köztartozását, ami jelenleg százharmincöt millió forint, de minden hónapban milliókkal növekszik a ki nem fizetett bérek járulékával. A legnagyobb gondot az jelenti, most nincs aki kifizesse ezt az összeget.
A Magyar Labdarúgó Szövetség próbált segíteni úgy, hogy az NB I-es csapatoknak járó szponzori pénzekből megelőlegezte volna az ETO-nak, de nem minden első osztályú klub támogatta ezt a megoldást. Szó volt arról, hogy az MLSZ kifizeti ezt a tartozást, de ez sem történt meg. Az önkormányzat nem teheti meg, mert közpénz ilyen célra nem fordítható. A futsal club banki hitelt szeretett volna felvenni, ám a bank az utolsó pillanatban visszalépett. Jelenleg itt tartunk. A huszonkettes csapdája.
- Miért ez a közöny az ETO-val szemben? Miért nincs segítség?
- Azért, mert ilyen országban élünk: mindenki retteg, fél, fázik a döntésektől, hátha belekeveredik valamibe. Senki nem meri a felelősséget vállalni, nehogy negatívan kerüljön ki a történetből. Kívülről ugyan sokan szurkolnak azért, hogy maradjon meg az ETO, de attól félnek, hogy rosszat tesznek és akkor lecsapnak rájuk, ugyanis ezt tapasztalták az elmúlt időszakban. Egy hónapja minden energiámmal a klub megmentésén dolgozom, de most úgy látom, nem lehet egyről a kettőre jutni.”