Kinek az érdeke?

„Amúgy én mindenféle kémkedés nélkül tudom a választ, kapaszkodjanak meg:

a kárpátaljai magyarok többsége nyilván üdvözölne egy magyar bevonulást, míg a kárpátaljai ukránok teljes egészében elutasítanának egy magyar bevonulást.

Annyira azért nem bonyolult ez, hogy külön kémeket kelljen alkalmazni. A lényeg azonban nem is ez, hanem az, hogy nem lesz magyar bevonulás, mert nem lehetséges magyar bevonulás, ugyanis erre sem szándék, sem akarat, sem pedig erő nem áll rendelkezésre.

Ettől teljesen függetlenül pontosan ismerjük ezt a fajta riogatást, amelyet teljesen feleslegesen létező idióták politikának szoktak nevezni. Ismerjük: már a Kárpátok géniusza, bizonyos Ceausescu is azzal töltötte ideje nagy részét, hogy a magyarok Erdélybe vonulásával riogatta a románság erre fogékony részét.

És mondanunk sem kell, ehhez a narratívához most mindenhol akad segítőtárs. Nézzünk előbb körül idehaza.

A nagy ukrán »leleplezés«, az ukrán titkosszolgálat fluffere nem más volt, mint Magyar Péter, a pszichopata, akit arról lehet megismerni, hogy egyszerűen képtelen igazat mondani. Igen, éppen ő volt az, aki a nagy ukrán »kémfogás« előtt belengette a nagy atombombát, amibe körülbelül öt perc alatt bele fog bukni a kormány.

Nem bukott bele.

Maradjunk a klasszikusoknál: lepkefing volt az, nem atombomba. Vagyis igazi magyarpéter matéria. De azért minimum érdekes, hogy a nagy lepkefingrobbanás napján álltak elő az ukránok a kicsi sárga kígyóval, akinek lila kecskeszakálla van.

S még ennél is érdekesebb, hogy mindezek előtt nem sokkal derült ki az is, hogy Ruszin-Szendi, a későn érkezett Romulusz minimum kettős játékot játszott vezérkari főnökként, miszerint a NATO-üléseken a magyar kormány álláspontjával ellentétesen, míg idehaza a magyar kormány álláspontjával megegyezően beszélt. Ezek pedig tények, nem magyarpéter-féle atombombák, ugyanis ezekről jegyzőkönyvek és hangfelvételek tanúskodnak

Az pedig, hogy Ruszin-Szendi, a későn jött Romulusz be van-e ütve az ukrán titkosszolgálathoz, s ha igen, mióta, hamarosan ki fog derülni.

Aztán persze, ahogy ez lenni szokott, mint mindenre, erre is akad idehaza »szakértő«, aki »megszakérti« mindazt, amit az ukránok hallani akarnak. No és persze egyéb külföldi szolgálatok, természetesen kizárólag az EU-tagállamok, vagyis a szövetségeseink soraiból.

Jött mindjárt szakértő 1., a Buda Péter, aki szerint ha ez így igaz – és azt sugallja, hogy természetesen így igaz –, annak tragikus következményei lesznek Magyarországra nézve.

Aztán előkerül szakértő 2., a Rácz András is, nekem ő a kedvencem, senki sem tudja úgy elemezni az orosz–ukrán háború aktuális állását egy számítógépes játék képsorait nézve, mint ő, szóval előkerül hamar a Rácz is, és elmondja, miszerint az elfogott »magyar kémek« nem is nekünk, hanem egyenesen az oroszoknak kémkedtek.”

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton