„Akkor a magánérdekeket a közérdek fölé helyező Magyarország Zrt. vezetőit zavarták el a választók, annak érdekében, hogy az új kormány »eltakarítsa a romokat, megnevezze a felelősöket, és újjáépíthesse az országot«. A három ígéretből egy biztosan nem teljesült, és ez csak részben írható a Fidesz számlájára. A korrupciós ügyek feltárása és az elszámoltatás kudarcba fulladt, Kövér László házelnök szavaival élve »a nagy hó leesett, majd szinte elolvadt«. Hogy ebben mekkora szerepet tölt be a bírói kar politikai beállítottsága és maga a korrupció – sosem tudjuk meg. A szocialista–szabad demokrata korszakból megörökölt következmények nélküliség azonban ma is súlyosan roncsolja a társadalmi közbizalmat, és nem csekély súlya van abban, hogy szinte naponta új korrupciós ügyek kerülnek terítékre. (...)
A korrupciós ügyek okozta bizalomvesztés miatt a kormány érdekében szólókat lehet ellenzékinek minősíteni, a kritikai hangvétel jogosságát azonban az elvesztett időközi választások is jelzik. Az egész kelet-közép-európai régió és a magyar társadalom pénzügyi kultúrájába beépült a korrupció (elég Mikszáthot és Móriczot olvasni), ám ezzel nem lehet takarózni. A szomszédos országokban kormányfő és miniszterek is börtönbe kerülhettek, miközben nálunk legfeljebb egy-két amatőr képviselőt ítéltek el.
A lakosság jogosan várja el a korrupciós ügyek feltárását, és a gyanúba keveredett tisztviselők hátralépését, hiszen kinevezésükkor a kormányfő alázatot, hazaszeretetet és szolgálatot kért tőlük. A kétharmados választói bizalom a polgári oldal erkölcsi elkötelezettségéről is szólt, hogy ne lehessen az országot ismét »nokiás dobozba gyömöszölve egy offshore-bank széfjébe belerakni«.
Öt évvel ezelőtt a kormányfő iránytűként a józan ész útját jelölte meg, amely »a legősibb kapocs ember és a valóság között«. Ideje visszatérni a valóságba.”