A szegregáció győzött, Magyarország vesztett

„A szegregáció a társadalom emberi erőforrásainak elpazarlása – ha már a kormányzat (a minisztérium nevében is megjelenő) elidegenítő nyelvhasználatánál tartunk. A szegény és iskolázatlan szülők gyermekeinek elkülönítése a tanulási problémák koncentrációját jelenti: ilyen körülmények között még akkor is nagyon nehéz volna magas színvonalú oktatást biztosítani, ha ennek adottak volnának a személyi, tárgyi és költségvetési feltételei – ennek viszont éppen az ellenkezője igaz. Az elkülönülés tipikusan az oktatás átlagosnál gyengébb minőségével (rosszabb tárgyi feltételekkel, kevésbé képzett tanári állománnyal és gyakoribb tanárhiánnyal) és ezzel összefüggésben a szegregáltan tanuló roma diákok fokozottabb lemaradásával jár együtt. (…)

A gazdasági szempontokon túl, a szegregáció társadalmi kárai is hatalmasak. A szegregáció ebben a tekintetben azt jelenti, hogy a társadalom különböző etnikai származású és osztályhelyzetű tagjai sokkal kevesebb személyes tapasztalatot szerezhetnek egymásról. Az integrált közösségek hiánya a bizalmatlansággal, az előítéletek és a konfliktusok erősödésével jár együtt. Az Egyesült Államokban készült empirikus kutatások szerint a szegregáció növeli, viszont a deszegregáció csökkenti a bűnözést.

Végül, az iskolai szegregáció az egyik fontos oka annak, hogy Magyarországon a gyermekek családi háttere szinte példátlan mértékben meghatározza az általános iskolai eredményeiket, ami azt jelenti, hogy az oktatási rendszer állapota és igazságtalansága az egyik legfontosabb oka a társadalmi egyenlőtlenségek mértékének és újratermelődésének. Az egyenlőtlenségekkel együtt járó társadalmi problémákkal pedig ugyancsak mindannyiunkat sújtják: azokban a társadalmakban, amelyekben nagyobb a jövedelemegyenlőtlenség, lassabb a gazdasági növekedés, több az erőszakos bűnözés, elterjedtebbek a mentális betegségek, magasabb a csecsemőhalandóság, viszont alacsonyabb a várható élettartam, és az emberek kevésbé bíznak egymásban.”