A Bokros-cunami

„A legkirívóbb pazarlás a bankok privatizációja kapcsán történt. A hazai állami tulajdonú bankszektorba a konszolidáció keretében mintegy hárommilliárd dollárnyi közpénzt fektettek tőkeként. Sikerült egy forintért még öt fillért sem kapni az új tulajdonosoktól. A hitegetés arról szólt, hogy az új tulajdonosok meghonosítják a modern bankkultúrát. A bankeladások fő gondnoka Surányi György volt. És valóban elhozták az új bankok a bankkultúrát! Elég, ha a devizahitelekre gondolunk. Bokros és Surányi, miközben a külföldiek vagyonszerzését inkább ajándékozásként kezelte, minden utat lezárt a hazaiak vagyonszerzése és vállalkozásai elől. Ehhez kellettek a gigantikus és több mint két évtizedet megélt kamatok.

De a csomag nem kímélte a háztartások pénztárcáját sem, tömegesek voltak az elbocsátások. A szociális kiadásokat megkurtították, a kórházi ágyak számát csökkentették, óvodákat és bölcsődéket zártak be. Megszűnt az ingyenes fogorvosi ellátás, és bevezették a tandíjat stb. A Bokros-csomag megfosztotta az államot vagyonától, de ahelyett, hogy csökkentette volna az államadósságot, azt is tovább növelte, miközben a bérből és fizetésből élőket megfosztotta jövedelmük tekintélyes részétől, belföldi vagyont és jövedelmet csoportosított át külföldre. Ez a csomag lényege.

Húsz év távlatából is merőben eltérő a megítélése a Bokros-csomagnak. A hazai baloldal megváltásnak, a gazdaság és a társadalom megújítása eszközének tekinti. Mások, mint például e sorok írója, éppen az ellenkezőjét látja benne, a magyar társadalom esélyeinek elárulását, az évszázadok óta várt polgári társadalom megteremtésének megfúrását, hazánk népének olcsó bérrabszolgává züllesztését. A maga módján mindkét félnek igaza is van. A baloldal képviselői azt képviselték és képviselik ma is, hogy minket a világpiac globalista igényeinek megfelelően kell e rendbe beilleszteni, erre esküdtek, ezt segítik, ők is ennek az értékrendnek részesei és kedvezményezettjei. El sem tudják képzelni, hogy ez másképpen is lehet. Erre tanította őket az elmúlt évszázad átöröklődő tapasztalata. Szemben a nemzeti oldallal, ahol az a vélemény, hogy az illeszkedésnek kölcsönös előnyökön kell alapulnia, vállalva az ezzel járó nehéz konfliktusokat is. Nem véletlen, hogy ilyen alapon nehéz megtalálni az előre lendítő nemzeti minimumokat.”