Nézi az ember a mozgóképes tudósításokat, olvassa a beszámolókat, és ámul: ezek tényleg azt hiszik, hogy az értelmes ellenzéki politizálást trollkodással helyettesíteni lehet?
Mert ami Budapesten március 15-én történt, azt semmi mással nem lehet leírni, mint ezzel az új keletű, de közismert szóval: trollkodás. Értelmiségi trollkodás, hülyülő trollkodás, bunkó trollkodás.
Orbán Viktor élőszóban előadott egy posztot a Múzeum-kertben. És jöttek rá a trollok, a maguk eszement kommentjeivel: kartondoboz-püföléssel, még egy gimnáziumi bulin is laposnak számító poén-feliratokkal, idős ember arcába kiabálással (demokráciát! demokráciát!) – édes istenem, hát ennyi tellett?
Az embernek egy régebbi kor trolljai jutnak eszébe. Úgy hívták őket: ifjúkommunisták. Azok pont ezt csinálták: mentek csapatostul a mások rendezvényére, idős emberek arcába kiabáltak, kartondobozt pufogtattak, lapos poén-feliratokat emeltek a magasba. Az eredmény ismert.
Vajon az ellenzéki pártok azért bújtak el ezen a napon különböző mellékutcákba, hogy átengedjék a közteret a civileknek? Hát megkapták. Hozzá a tizenkilenc eszement népszavazási kérdést.
Egy kormánypárti szavazó akár még örülhetne is – ennyik vagytok. De keserű öröm ez. Jobb lenne az értelmes viták országában élni. A trollokkal nincs mit kezdeni.