A másik ellenzék

„4. Vona a baloldali-liberális oldal több toposzának - »hideg polgárháború«, közjogi és szociális válság - átvételée mellett, azokból kiindulva nem radikalizálódást, hanem nyugalmat, békét, megértést, emberséget, igazságosságot, empátiát, higgadtságot ígért hallgatóságának és a választóknak. Szerintem ez legalább annyira vérfagyasztó, mint az egy évvel ezelőtti »cuki kampány«, hiszen eközben ez a párt ugyanúgy hirdeti a »cigánybűnözés« stigmáját a programjában, mint korábban.

Az igazi kérdés az, kik részesülhetnének ebből a »nyugalomból«, hol húzza meg a Jobbik a békére és nyugalomra érdemesek körének határát. Erről mindjárt írok, de itt most egyelőre rögzítsük, hogy a politikai cél egyértelmű: egy kormányzásra, »nyugodt építkezésre« készülő, erre alkalmas, megválasztható párt képének felrajzolása.

6. A szöveg egyfajta konklúziója a »kemény program, nyugodt erő« karakter megrajzolása, vagyis a váltásra való alkalmasság és a kormányképesség egybecsomagolására tett kísérlet. Az a mondat, hogy »a Jobbik azok pártja, akik többet dolgoztak, mint amennyit elértek« egyértelműen a lecsúszással fenyegetett és sokféle frusztrációval terhelt, népes és politikailag mozgósítható alsó középosztály megszólítását célozza.

Ahogy arra már az elején is utaltam: egy beszédnek van ugyan helyi értéke, de nem magától értetődő, hogy a beszédben elhangzottak érvényre is jutnak-e egy politikai stratégiában. Azt is fontos megjegyezni, hogy a Jobbik nem tört át - támogatottsága lassan növekszik - és nem tud belépni a pesti tüntetési térbe. Igaz, a Jobbik nem is Budapestnek csinál pártot, pontosabban csinálna szívesen, de itt nincs rá nagy igény. Bár Budapestnek óriási hatása van a magyarországi politikai klímára, hiba lenne azt hinni, hogy a fővároson kívül nincs politikai élet.

A Jobbik mindenesetre most megcélozta a legnépesebb politikailag aktivizálható társadalmi csoportot, az alsó középosztályt, felcsatlakozott a 25 év-kritikához, továbbá nyugalmat ígér az »érdemeseknek«, plusz megkísérli összeegyeztetni az Unió-kritika mérsékeltebb formáját a nemzeti retorikával, a Szirizára történő utalással pedig az elit leváltásának lehetségességére utal. Szerintem szinte lehetetlen vállalkozás tömegek számára hitelessé tenni mondjuk az empátia hangoztatását a Jobbik részéről, amivel azt is mondani akarom, hogy a Jobbiknak azért nem olyan könnyű nagyot növekednie Mégis, a Vona által elővezetett veszélyes politikai mix sokkal inkább meghatározza majd a következő hónapok politikai mozgását, mint azt a változó kapacitású tüntetések, össze(nem)fogás-kísérletek vagy mozgósító erejű sajtótájékoztatók közepette hinnénk.”