Reváns vagy sansz

„Egyelőre beláthatatlan, hogyan hatnak majd a most történtek a többségi társadalom és az iszlám bevándorlók, illetve már Franciaországban nevelkedett gyerekeik amúgy is egyre feszültebb viszonyára. Megyei és regionális választásokat is tartanak az idén: ezek tesztek lesznek. A szélsőjobboldali Nemzeti Front tavaly megnyerte az EP-választásokat, bejuttatta eddigi első két szenátorát a felsőházba, és ha most tartanának elnökválasztást, két jobboldali vívná a döntő csatát. Francia sztár- és egyben botrányírók olyan művekkel tarolnak a listákon, amelyek kezelhetetlennek tartják a bevándorlást, és iszlám köztársasággal riogatnak francia földön.

Le Pen (Nemzeti Front) és Sarkozy (jobbközép ellenzék) visszafogottan nyilatkoznak, »a dolgok összemosásától« óva intenek. De könnyen meglehet, az események a malmukra hajtják amúgy is a vizet. Nem kell túl mélyen elmerülni a magas- és lektűrirodalomban ahhoz, hogy értsük, mitől retteg annyira a francia kisember. Attól, hogy Franciaország már nem olyan, amilyennek megszokta és megszerette. Már a sarki bisztró, a café du coin és a Tour de France sem a régi! És akkor jön a muzulmán, elveszi előle a munkáját, a segélyét, a nyugdíját, sőt a kedvenc futballcsapatában is ott virít. A végén meg lelövi fényes nappal. Tudjuk a történelemből, hová vezethet a kisember páni félelme, állandó szorongása.

Van másra is sansz. A szimpátia-megmozdulásokból látszik: a franciák keresik a nemzeti egységet. Elvégre ötmillió muzulmán nem ölt meg szerdán senkit, a tizenkét áldozatból pedig ketten arab nevet viseltek.”