„Kormányzati oldalon az elmúlt időszakban olyan gyakran emlegették a nagyszerű makrogazdasági számokat és az »unortodox« gazdaságpolitika sikereit, hogy a »gazdaságpolitikacsinálókon« túl már a közgazdászok is hinni kezdenek a csodában, a kitépett szárnyú dongó repülésében, avagy a gazdasági fellendülés eljövetelében.
A tények azonban egészen mást mutatnak! A kormányzati propaganda nagy ünneplésbe kezdett annak örömére, hogy EU-s összevetésben is kiemelkedő növekedési ütemet tudtunk elérni az utóbbi három negyedévben. Valóban, a 3,5-3,6 százalékos negyedéves GDP-növekedés szép eredménynek számít a válságtól sújtott régióban. Éves szinten 2014-ben minden bizonnyal 3 százalék feletti lesz a növekedési ütem, még akkor is, ha az utolsó negyedévben már lassulni fog a fellendülés.
Ha azonban felidézzük, hogy 2010 és 2013 között összességében csak 2,7 százalékkal bővült a magyar GDP, ami éves szinten alig haladta meg a fél százalékot, akkor már nem lehetünk olyan felhőtlenül boldogok. Különösen akkor nem, ha beszámítjuk azt a tényt is, hogy az adott időszakban az Európai Unió nettó támogatása összességében a GDP-nk 15-18 százalékát tette ki. Ez a hatalmas többletkereslet mindössze 6 százalékos növekedést tudott generálni (beszámítva a 2014-es várható 3,2 százalékos növekedést is). Vagyis a sokat emlegetett és várt multiplikátor hatás egyáltalán nem érvényesült.”