Öt kihívás, amellyel Oroszországnak szembe kell néznie 2015-ben

„2. Az európai egység

Az EU jelenleg sem saját magával, sem az ukrajnai helyzet kezelésével nem tud mit kezdeni. Kétségtelen, hogy a belső válság egy tétova uniós külpolitikát eredményezett 2014-ben. Az Unió lényegében végignézte, ahogy Oroszország közelebb tolja határait, közben a válaszok sorra elmaradtak vagy legalábbis megrekedtek a politikai retorika szintjén.

Oroszországnak szerencséje volt, hiszen amikor megszállt egyes ukrán területeket, sem a NATO, sem az EU nem tudott beavatkozni; a belső széthúzás sokkal erősebb volt, mint a külső veszélyeztetettségből eredő félelem. 

Ez a helyzet előbb-utóbb jelentősen meg fog változni, a kérdés leginkább az, hogy pontosan mikor? Ha az EU-nak sikerül legalább a külpolitika terén rendeznie a belső konfliktusait, akkor az orosz agresszió elhúzódása esetén sokkal rugalmasabb (és határozottabb) válasz várható majd uniós részről.  

3. Gazdasági válság és a szankciók

Oroszországnak a külpolitikai orientációját nagyban meg fogja határozni az, hogy kitől remélhet valós gazdasági segítséget. (Erről már írtunk itt) Oroszország koncentrikus körök mentén keresi a megoldást: a legszűkebb halmazt az idei évtől Eurázsiai Uniónak hívják, azonban nehezen hihető, hogy pont Belarusz vagy Örményország fogja kirángatni Oroszországot a gödörből. 

A következő kör a Sanghaji Együttműködés Szervezete (SCO), ami lényegében (egy sor posztszovjet állam mellett) Kínát jelenti. Azt a Kínát, amelyik saját maga is gazdasági kihívásokkal küzd, és nem biztos, hogy az orosz kapcsolatok fejlesztésével kívánja ezeket orvosolni.”