Igen, nem kívánatos a beutazásom az Egyesült Államokba

„Ön azok közé tartozik, akiknek az Egyesült Államokba való beutazását az amerikai nagykövetség nemkívánatosnak minősítette? 

Igen.

Egyedüliként a NAV vezetői közül, vagy több kollégájával együtt? 

Többen vagyunk.

Kik ők? 

A többieket nem szeretném megnevezni. Én vagyok a NAV elnöke, s ha egy ilyen aljas támadás ér minket, akkor az én feladatom, hogy megvédjem a munkatársaimat és persze magamat is.

Tehát tudja, hogy önön kívül kiket tiltottak ki? 

Igen, elmondták nekem.

Ön emiatt az ügy miatt kerülte feltűnően a nyilvánosságot az elmúlt hetekben? 

Csak részben. Azt, hogy szabadságra megyek, már régebben megszerveztem, most volt az őszi szünet, ekkor tudtam együtt lenni a gyermekemmel. A szabadságom előtt néhány nappal kaptam meg az amerikai nagykövetség értesítését, tehát később, mint ahogy az első hírek a médiában megjelentek. Másfelől viszont én is ember vagyok, és mélyen megrázott egyrészt maga az eljárás, amit példátlannak tartok, másrészt pedig az a minden tényállítást és bizonyítékot nélkülöző rágalomözön, ami rám zúdult és zúdul azóta is.

Nem gondolja, hogy minden egyes nap, amelyet hallgatással töltött, növelte az ön ellen megfogalmazott vádak hitelességét? 

Tudom, hogy szerencsésebb lett volna hamarabb kiállnom a nyilvánosság elé. De ez az aljas támadás annyira megrendített, hogy napokig fel sem tudtam fogni, hogy mi történik velem. Egyszerűen most jutottam el idáig. (...)

Amikor a levelet elolvasta, az abban foglaltakat jelezte a kormánynak? 

Igen, egy illetékesnek jeleztem.

Kinek? 

Mindegy a név, a lényeg, hogy a kormány tudott az ügyről.”