GFG a Centrális Erőtérben 12.: Amerikai história

„Ezt a kormányt feltételezhetően belső erők belátható időn belül nem fogják megdönteni. Ezen a ponton válik érdekessé az amerikai história és mindaz, ami ennek keretében történik. A szándék egyértelműnek tűnik, ezt hívjuk úgy, hogy »egy szuverén ország belügyeibe való beleavatkozás«.

Kezdetét vette a reaktivált szereplők zavarkeltése. Minden kommunikációs megnyilvánulás az elbizonytalanítást szolgálja, az egység megtörését. Politikai nyilatkozatok, komplett hírportálok és véleménycikkek segítik az események beérését, egy szektoriális különadó szabadságküzdelemre való lefordítása megépíti a dobogót, mindezt a »liberális demokrácia« frazeológiájába burkolva. Ha mindez működött Irakban, Egyiptomban, Kijevben, miért ne működhetne Budapesten is? Ezt hívjuk úgy, hogy »az univerzális recept alkalmazhatóságába vetett hit«.

A hit azért olyan erős, mert kétségtelenül van empirikus alapja: a módszer általában működik. Innen az aggodalom a jobboldali értelmiségi elitben, hogy szabad-e konfliktusokat vállalni, szembefordulni stb? De a civilizációs elköteleződés kérdése nem az ügy oka vagy előfeltevése, hanem a játék része és következménye. Ha a cél az elbizonytalanítás, akkor talán nem kellene elbizonytalanodni. A játék a félelmek, aggodalmak felerősítéséről szól. Erről van szó akkor is, ha valaki klasszikus külpolitikai forgatókönyvek racionálisnak tűnő számbavétele mögé rejti el szándékait, és akkor is, ha szimplán »behívná a törököt«. Ezt hívjuk úgy, hogy »zajlanak az események«.”