„Amit ezen felül munkatársaktól tudok, az annyi, hogy Sáling Gergőnek tegnap még voltak olyan megbeszélései, amelyeken közép- és hosszabb távú terveket szidolozgattak, rovatok kikerekítéséről és hasonlókról. Ők maguk sem tudtak semmit, mármint a munkatársak, azok, akik este korán lefeküdtek – mint mellesleg én is –, ma reggel konstatálták döbbenten, hogy mi történt. Meg azt is tudom még, hogy Lázár János mininiszter úr mindig rohadtul érzékeny volt minden róla megjelent hírre. Egyszer még az Indexnél pl. azon ment a hiszti, hogy egy DeDi-elemzésnek kb. az volt a címe – a lézerblokkolós Audi forgott terítéken akkoriban –, hogy Ha Lázár Jánosnak Trabantja lett volna, és ezt nem igazán bírta elviselni szegénykém. A miniszter úr ilyen érzékeny pasas. Ennek az én főszerkesztői praxisomban is tanújelét adta egyszer-másszor, noha személyesen soha az életben nem beszéltünk egymással.
Sáling Gergő több mint két éven át volt a legközvetlenebb munkatársam, minden kérdést, problémát, ötletet vele beszéltem meg első körben, eléggé el vagyok kámpicsorodva. Gondolom, nálam jobban csak ő maga van sokkban, meg a szerkesztők és újságírók zöme. Nem tudom, mi lesz vele, gőzöm sincs, mi lesz velük. Közös megegyezések jönni fognak még.”