„Tamás Gáspár Miklós azt kéri számon szövegemen, hogy alkalmatlan időben született, mivel a benne szereplő, élesen bírált Heller Ágnest és Konrád Györgyöt mostanában rengeteg méltatlan vagy éppen gyalázkodó támadás éri. Aki ilyenkor szólal meg, az megtagadja a szolidaritást velük, amelyet pedig megérdemelnének, mi több, maga is beáll a sorba, együtt üvölt a farkasokkal. Heller és Konrád személyét nagyra becsülöm, életművüket kivételesen jelentékenynek tartom, az őket érő nemtelen támadásokkal szemben szolidáris vagyok velük. Hogy ennek a szolidaritásnak a kifejezését elmulasztottam, hogy nem hangsúlyoztam eléggé, hogy kritikám nem személyükre irányul, hanem álláspontjukat és szerepfelfogásukat kívánom vitatni, hiba volt. Szándékom tehát korántsem az volt, hogy megkíséreljem őket elhallgattatni, annál rosszabb rám nézve, amiért nem voltam elég pontos és körültekintő, nem vettem eléggé figyelembe írásomnak a TGM által felidézett kontextusát. Ezt őszintén sajnálom.”