„Profi országmarketing nélkül nyilván eleve esélytelen bármilyen borexport stratégia. Építeni arra a kevésre lehet, amit bárhol tudnak rólunk magyarokról. Ennek összefoglaló szimbóluma a paprika: színes, szenvedélyes a magyar. Az új magyar borexport logó és arculat végre erre az üzenetre fókuszál. Ugyan az über trendi kalocsaizás félrevezető mozzanat, mert a világból nézve halálbiztosan a szláv folklórban, az orosz matrjoska tövében helyez el minket, de a fő csapásirány legalább végre jónak mondható.
Az országmarketingnek nagyon egyszerű üzenetre kell épülnie és azt sokféleképp ismételgetve lehet célba juttatni hosszú évek konzekvens munkájával, mivel ezen a terepen a többi ország profi kommunikációjával és sokszor nagyságrendekkel nagyobb büdzséjével kell felvenni a versenyt – úgyhogy nagyjából nincs alternatívája annak, hogy a magyar kreativitás legyen a siker kulcsa. »Hungary: wines of passion from the heart of Europe.« Ezt kell ismételgetni, jó zenével, jó borokkal és videókkal illusztrálva a szenvedélyességet és színességet. Az se baj, ha csinos magyar lányok személyesítik meg. Ez az egy módszer működhet. Eddig semmilyen koherens és konzekvens országmarketing nem volt. Kevés forrás volt a kommunikációra, viszont így az is kidobott pénz volt, mivel mindig mást mondtunk a világnak, mindig mások és máshogy kommunikáltak. Pedig ennek a műfajnak a fő szabálya, hogy ugyanazt a szlogent kell ismételgetni, ugyanazzal a logóval és ugyanazzal a stratégiával.
Ja, majd elfelejtettem: a magyar bor eddig eleve nem lehetett volna világhírű, ha a fejünk tetejére állunk, akkor se, mert a borpiac globális szereplői korábban nem szerezhettek birtokokat borvidékeinken. Így eleve nem volt érdekük, hogy a globális borpiac véleményformáló fórumain a magyar bor érvényesüljön. Miért lehetett kivétel a tokaji aszú? Nemcsak amiatt, hogy egyedi borkülönlegességként nem jelentett komoly konkurenciát a piaci trendeket meghatározó globális cégeknek. Mert, ha emlékszünk még, az átkosváltáskor rövid ideig külföldiek is vehettek területeket és néhány világcég vett is birtokokat a legjobb tokaji területeken. Ezek bekerültek portfóliójukba Bordeaux, Burgundia és a többi valóban világhírű bor mellé. Ennyi a sztori.”