A versenyképtelen orbáni állam

„A gazdasági logika szerint azok a társadalmak a versenyképesek, amelyek a lehető legnagyobb (értelemszerűen a piacon eladható) hozzáadott értéket állítják elő. Vállalati szinten ez a lehető legnagyobb eladott output, a lehető legnagyobb nyereségesség, és a lehető legmagasabb megújuló beruházási ráta háromszögében nyilvánul meg. Az a kormányzat tekinthető sikeresnek, amelyik képes olyan társadalmi, kulturális, állami és adózási környezet kialakítására, amelyben érvényesülhetnek ezek az igazságok.

A magyar társadalom stb. nem ilyen, ezért a magyar politika és kormányzati rendszer méltán tekinthető kudarcosnak.

A magyar kormányzat láthatóan nem képes felfogni a kapitalizmus nagyszerűségét és kihasználni a benne rejlő értékeket -- ellenkezőleg. Az értékteremtésre természeténél fogva képtelen államot emelte a társadalomirányítás csúcsára, költségesen javított (vagy éppen manipulált) állami indikátorokon keresztül minősíti az ország állapotát, miközben erkölcsileg megbélyegzi és hathatósan apasztja a kapitalizmus forrásait (a társadalmi és anyagi tőkét), és a mélyen zajló folyamatokat ignorálja. (…)

A második Orbán kormány óriási károkat okozott a kapitalizmus intézményrendszerének a szocialista konyhában elért silány minőségét továbbrombolva. Ez olyan sebet ütött Magyarországon, amelyet semmiféle hatalmi szóval vagy akarnoksággal nem lehet beforrasztani. Ehhez bölcsesség kellene, amiből nagyon kevés van. Ha van valamiben bíznunk, az az, hogy ezt a felismerést már megszülte a harmadik ciklusára berendezkedő kormányfő.”