Nem hevertük ki, hogy elvesztettük a II. világháborút

2014. április 14. 16:46

Az emlékezetpolitikának az a lényege, hogy létrehozzon egy nemzeti konszenzusminimumot, a Szabadság téri emlékmű viszont éppen széjjelveri azt. Interjú.

2014. április 14. 16:46
György Péter
Index

Az Európai Unióban például nagyon egyszerű: hogy a nácizmustól való megszabadulás a mai Európa alapja. Ez olyan evidencia, hogy ehhez senki nem nyúl hozzá. Mi nehéz helyzetben vagyunk a második világháborúval kapcsolatban. Nagyon nehéz azzal együtt élni egy nemzetnek, hogy vesztett. A veszteség iszonyatosan nagy volt, a felelősség rettenetes. Ráadásul nincs benne a katarzis lehetősége. A közemlékezetben ugyanis mindig szükség van egy katartikus mozzanatra. A magyar történelem és főleg a második világháború történelme nem nagyon kínál katartikus pillanatokat.

Most azt csináljuk, amit az osztrákok húsz éve: megpróbáljuk kikerülni a saját felelősségünket. Ennek az emlékműnek az a nagy baja, hogy felmenti a magyarokat a felelősség alól. Csendesen mondanám, hogy ilyen alapon a Biszku-per sem áll meg, hiszen ha mi megszállás alatt voltunk, akkor kérdéses, hogy ki a bűnös. Ennek az ügynek tehát beláthatatlan következményei lehetnek. Ahogy a kordonbontásnak is.

A németek még nálunk is vesztesebbek voltak, de mintha nekik sikerült volna szembenézni a kérdéssel.

Mert ezt a kérdést a németek nem úszhatták meg. Nem mondhatták, hogy valaki más csinálta. Nem foghatták rá senkire. 20-25 évükbe telt, és végig demokratikus viszonyok közt kezelhették a problémát. (...)

Egyáltalán, kinek van szüksége emlékművekre? A politikának vagy az embereknek?

A politikának. A Szabadság tér szimbolikus tér a globális média és a politikai elit számára, de olyan nagy jelentőséggel Budapest határain kívül nem bír. Nem jellemző, hogy valaki eljön Budapestre, és éppen a Szabadság térre megy ki, hogy megnézze, hogyan van összerakva a tér ikonográfiai programja Ronald Reagantől Horthy Miklósig.

Ugyanakkor a szimbolikus tereknek jelentőségük van. Az emlékezetpolitikának az a lényege, hogy létrehozzon egy nemzeti konszenzusminimumot, a Szabadság téri emlékmű viszont éppen széjjelveri azt.

Tehát az a politika vethetne véget ennek a hisztériának, ami azt mondja: mi nem foglalkozunk emlékezetpolitikával, nem állítunk emlékműveket, hiszen erre valójában nem az embereknek van szükségük. Mi kormányzunk.

Ezek voltak a szocialisták, ez volt a prezentizmus, és nézze, hova vezetett.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 174 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
flora_
2014. április 15. 11:15
Érdemes lett volna más részeket kiemelni az interjúból. Olyanokat, amelyekben látszik, hogy György Péter is fejlődésben van, mert merőben más hangot használ, mint amit szokott... Kár, hogy nem erre haraptak a szerkesztők, hanem inkább bedobták a szokásos koncot...
tango47
2014. április 15. 10:03
" Az emlékezetpolitikának az a lényege, hogy létrehozzon egy nemzeti konszenzusminimumot, a Szabadság téri emlékmű viszont éppen széjjelveri azt." AMI NINCS (NEM IS VOLT), AZT NEM LEHET SZÉTVERNI SEM!
catalina9
2014. április 15. 09:40
sjanos [Hozzászóló kiszűrése] 2014. április 14. 19:24 Ezt most komolyan kérded??:))) A Fideszt más sem tesz csak idenyal-odanyal!" William Odom amerikai tábornok és kémfőnök: „A szocialistáknak bűntudatuk van, és GAZSULÁLNAK nekünk. Ez olyan előny, amit csak a bolond hagy kihasználatlanul. A volt magyar kommunisták úgy adják be a derekukat, mint ahogy annak idején ezt tették a szovjet gazdának. És meglepi őket, hogy velünk mégiscsak könnyebb tárgyalni.”
OberEnnsinnen
2014. április 15. 09:39
Így értékel, így "tud" egy egyetemi tanár ma, Magyarországon: "„Az Európai Unióban például nagyon egyszerű: hogy a nácizmustól való megszabadulás a mai Európa alapja. Ez olyan evidencia, hogy ehhez senki nem nyúl hozzá." Nos, nézzük, ezek szerint mik is a tudós megmondóember György szerint az Európai Unió alapjai: "A korabeli nemibeteg-gondozók adatai szerint ötven- és kétszázezer között van az 1945-ben Budapesten megerőszakolt nők száma.... Az erőszakos esetek nagy része látensen maradt. ...e az orvosokhoz rengetegen nem mertek elmenni, és sok orvos félelemből azt sem írta le a kórlapra, hogy mivel kezelte az asszonyokat, lányokat, gyereklányokat. (Egy fiatal magyar nõt harminchárom szovjet katona erõszakolt meg, egy fiatal lányt pedig az édesanyja ölében lõttek agyon a „felszabadítók”, midõn a nemi erõszak elõl szülõjéhez menekült. Fiatal lányokat, olykor tizenhat éves kislányokat erõszakoltak meg szovjet katonák; részegen kiválogatták a szebbeket, kivitték õket, majd félholtan hozták vissza.) Tovább: ...a Gulag-lágerekbe hurcolt magyar polgári személyek számát pedig közel 200 000-re teszik...az elhurcolt civilek 5-6 százaléka, számszerûen 10-12 000 volt nõ. A magyar nõk ahhoz a százezer elhurcolthoz tartoznak, akiket a Feliksz Edmundovics Dzerzsinszkij lengyel származású bolsevik forradalmár, a szovjet politikai rendõrség egykori vezetõje nevével fémjelzett büntetõ törvénykönyv hírhedt 58-as paragrafusa értelmében ítéltek el. Folytassam? Íme: az Európai Unió nagyon egyszerű alapjai, György úr-(elvtárs) szerint.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!