Szájbarágó: a szabadságról

„Ha magyar vagy, nagyon nehezen lehetsz önmagad, mert a magyarok legtöbbje nem autonóm személyként tekint a másikra, hanem egy kollektívum vagy csoport tagjaként, és hiába szeretnéd magadat adott esetben kivonni ez alól, ha (1) mások nem adják meg a lehetőséget, és (2) te sem adod meg másoknak. Ebből következik az is, hogy a magyarok többségének objektíve nem lehet önálló (közéleti) gondolata, hiszen eleve nem kapja meg azt az udvariasságot, hogy a gondolatai személyes voltát elismerjék: a személy (még rosszabb esetben a név) csak egy blikk erejéig lényeges és érvényes, megállapítandó, hogy éppen hova soroljuk be az illetőt, jobbra vagy balra, zsidónak vagy kuláknak, Lenin-fiúnak vagy keresztény-nemzetinek, újgazdagnak vagy panelprolinak, mandisnak, zsindexesnek, narancsbolsinak stb. A személy (az egyéniség) nem létező politikai érték ebben az országban, ettől kezdve a gondolatok előállítóinak helyébe a kollektívumok lépnek, és mivel a »kollektív gondolatokban« az érzelmi azonosulás a gondolat tartalmánál mindig fontosabb, végső soron oda jutunk, hogy a gondolatok megvitatása helyett és címén kollektívumok becsmérlésébe fullad a közélet.

Nos, a szabadság első akadálya nálunk ennek megfelelően a gondolatszabadság radikális hiánya: gondolatszabadsága alatt ugyanis nem csak azt értjük, hogy gondoljon mindenki, amit akar, hanem azt, hogy a környezete úgy fogja fel a beszélő gondolatait, mint amelyekért személyében felel, a sajátjai, egyéniségének reprezentációi. A gondolatszabadság szerencsésebb civilizációkban az egyén és az egyénisége elismeréséből és az irántuk való tiszteletből fakad (a gondolatszabadság a személyes méltóság lenyomata a nyilvánosságban), de ahol a személy és a gondolat nem kötődik össze, ott se tisztelet, se szabadság. Szabad vagy a gondolataidban, ha mások hozzád tartozónak fogják fel őket, és így a gondolataid a személyes szabadságod hordozóivá, jeleivé és bizonyítékaivá válnak. Ha ellenben úgy tekintenek rád, mint aki csupán egy kollektívum kliséit, bevett, raktári ménjeit állítja elő, azzal megfosztanak a szabadságodtól, eltagadják tőled az önálló gondolatokat, nem adják meg neked a gondolatszabadságra való képességet, és tagadják a gondolatszabadság feltételeit a tágabb közösségben. Ma Magyarországon nincsen gondolatszabadság, mert a gondolatok személyességének elismerése nem része a kultúránknak, ezért a gondolatok maguk rendre alul maradnak a közéleti vitákban a törzsi szenvedélyekkel szemben.”