Magyar sors és kiút

„A modern kapitalizmusban olyan korszakot élünk, ahol a hatalmi tőkeérdekek térhódítása érvényesül. Bár véget ért a kommunizmus, visszájára fordult az emberek szabadsága; egy újabb gonosz, a globális pénzkartell elnyomásának áldozatai lettek, mely egyre jobban hódít és vadul terjeszkedik, szinte láthatatlanul és a gyengébb államokat teljesen le akarja igázni. Ez a kapitalista rendszer csak a legfelsőbb vagyonos társadalmi rétegeknek kedvez és nemzetek, emberek millióinak életét teszi kiszolgáltatottá és kilátástalanná. A jelenkori demokrácia mögött valójában burkolt egyeduralom rejtőzködik.

Magyarországon a globális tőkekoncentráció érvényesülése különösen érezhető, az élet minden területén komoly gondokkal kell megküzdenie annak, aki ebbe a legfelsőbb rétegbe nem születik bele és előbbre akar jutni. Akik kívül állók, akik nem estek még ennek a rendszernek az áldozataivá, könnyen megbélyegzik hazánkat, hogy itt sok a pesszimista ember. De a magyar közhangulatnak, az emberek csalódottságának az oka a jelenlegi körülményekben könnyen megmagyarázható; a megélhetésért legtöbbször komoly csatákat kell vívni, az egyszerű dolgozókat szinte a rabszolga szintjére degradálják, sokszor a munkában nincs semmi köszönet és megélhetésre is éppen hogy elég.

Nehéz problémákkal kell megküzdeniük a mostani pályakezdőknek, nem tudnak önerőből egzisztenciát teremteni legtöbbször még diplomával sem a zsebükben, az alacsony jövedelmek és az egyre növekvő munkanélküliség miatt. Magyarországon az emberek bár legyenek képzettek vagy képzetlenek, egyaránt nehéz helyzetben vannak. A telített szakmák alól csak az egészségügy, az informatika és egyes mérnöki szakmák jelentenek kivételt. Sajnos sokan kénytelenek olyan területen dolgozni, ahol csak a megélhetés a motiváció. A fiatalokra manapság az a tendencia jellemző, hogy a jövő kilátástalansága miatt több szakmát is elsajátítanak – így sokan túlképzettnek bélyegezhetők – de sokszor megfelelő kapcsolatok vagy szerencse híján még így sem tudnak munkához jutni vagy megalázó fizetést kapnak jussul. Az európai átlagkeresettől messze elmarad a magyar bér, ami szomorú és egyben felháborító tény.”