A jelenleg negyvenvalahány jobbikos képviselő mögött ott van nyolcszázezer dühös ember. Válasz TGM-nek.
„Kedves Gazsi!
Elöljáróban egyetlen körülményt szeretnék tisztázni. Nem Vona Gábort hívtam ki vitára, hanem valamennyi parlamenti és mérhető támogatottsággal rendelkező (nem utolsósorban: valamennyi körzetben jelöltet indító) párt listavezetőjét. Ellenzéki kollégáim érthető módon most a miniszterelnökre mutogatnak: amíg Orbán Viktor bujkál, nincs értelme a vitának, hiszen az egymással is versengő ellenzéki pártoknak – a dolgok logikájánál fogva – elsősorban mégiscsak a kormánypártot kéne legyőzniük. Tekintettel azonban arra, hogy eddig sem ugrottam el, és a jövőben sem ugranék el a jobbikosokkal folytatott vita lehetőségétől, ezért a veled való vitát sem szeretném formális érvekkel megúszni.
(...)
Az elmúlt négy évben a parlament plenáris ülésein talán én emeltem fel a hangomat legtöbbször, valahányszor a Jobbik-frakcióból felhangzott a »cigánybűnözés«, a »szolid« zsidózás, buzizás. Igaz, egyetlenegyszer sem náciztam, fasisztáztam. Megpróbáltam nyugodt hangnemben elmagyarázni, akár több tucatszor is, hogy álláspontom szerint, miért alázza meg óhatatlanul is a »cigánybűnözés« kifejezés használata valamennyi roma honfitársunkat, miért óriási a felelőssége annak, aki a parlamenti színpadról korbácsol fel indulatokat. Tettem, és teszem mindezt azért, mert a jelenleg negyvenvalahány jobbikos képviselő (akiknek többségét nem tartom nácinak, fasisztának, az ostoba, olykor aljas megnyilvánulásokat, igen, de ez egy külön politikai filozófiai vita lenne a XXI. század ideológiáiról) mögött ott van nyolcszázezer dühös ember. Nyolcszázezer dühös ember, akinek döntő többségét nem a rasszizmus hajtotta a Jobbik karjaiba, hanem a rendszer húsz éven át szőnyeg alá sepert, tabusított válságjelenségei. S igen, a leketyegő ciklusban a rendszerkritikus LMP több kérdésben egy gyékényre került a Jobbikkal. Az egyik ilyen emblematikus ügy: a rendezetlen aktanyilvánosság. Gazsi, ez nem a mi szégyenünk, hanem a Tiétek!”
Történelmi döntést hozott a román alkotmánybíróság, amikor megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét. A hivatalos indoklás szerint a demokrácia védelmében tette, sokak szerint viszont csupán a hatalmát mentő, későn ébredő elit kapkodását látjuk.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
És azt a kérdést senki fel sem teszi magának, hogy ez az ország egyébként miért is kap EU-s pénzeket – vagy ha ők kapnak, akkor velünk pontosan mi is a baj. Kohán Mátyás írása.
A németek nem a spanyol napon akarnak sütkérezni, hanem inkább Magyarországra költöznek.
Ezek a kutatások sem a köz, sem a szakma érdekeit nem szolgálták, ellenben növelték a felmérések készítőivel szembeni bizalmatlanságot generális értelemben is. Tóth Erik, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatójának írása.
Kérdés, hogy bánatában szerkeszt-e majd másik fotót a TISZA Párt elnöke.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
