Harc poetica

„Végtelen a csatasor, amelyből összeáll a kormány harc poeticája. A harci sikerek teszik átélhetővé az erőt, ami a férfi életének értelmét adja. Itt pedig csak férfiak vannak, ha biológiailag felbukkannak is kivételek. Egy ilyen hatalom, ha konszolidálódna, szétesne. Ha másként nem, ösztönösen érzik, hogy csak a verekedésben van békéjük, mert azt csinálják jól. Ez kétségtelen.

Mint minden szembejövő nagy verekedő esetében, itt is csak akkor van baj, ha nem tudjuk kikerülni. Ami viszont egyre nehezebb. A terek szűkülnek, a vállak és a terpesz szélesedik. És ha nem a hozzátartozókról van szó – róluk nagy odaadással gondoskodnak – csak az erő nyelvén értenek.

A mi körülményeink között és az ellenzék számára ez mégsem jelentheti, hogy ugyanazt kell tenni, mint a Fidesz. Kardot rántottak, vesszenek kard által? Nem fognak. Ebben a műfajban jók.

Alternatívát jelent viszont a tény, hogy nem csak a nyers erő képes nagy teljesítményekre. Az érzelmi, intellektuális és mentális energiák lehetősége ugyanis végtelen. A fizikai erő terjedelme ehhez képest mindig is behatárolt. Így, ha a lebilincselő és a bilincselő harcolna, az esélyeknek minimum egyenlőeknek kell lenniük.”