Behódolás helyett nemzeti érdekérvényesítés
Nagyon is indokolt a Fidesz új kommunikációs stratégiája Magyar Péterrel szemben.
Minthogy kinőttem már a naiv ficsúr koromból, nem gondolkodom hosszasan azon, miként veszi magának a bátorságot két parlamenti képviselő ahhoz, hogy zászlókkal szórakozzon.
„Eszembe jut ugyanakkor, hogy a Sándor-palotán zászlóakciójukkal Paks ellen tiltakozó PM-es aktivistákat nemes egyszerűséggel leterroristázták a kormánypárti méltatók, majd amikor e párt képviselői narancssárga lufikat eregettek az utolsó ülésnapon, a teremőr arra találta figyelmeztetni őket, hogy a demonstráció terrorcselekménnyé minősül át, ha kipukkannak a léggömbök, az épp elnöklő Jakab István pedig mégoly komolysággal részletezte, hogy veszélyes a képviselők egészségére, ha a lámpák belobbannak a luftballonok miatt. Utóbb kiderült, hogy ez a cselekmény súlyosan sérti az Országgyűlés méltóságát, így néhány százezer forintos büntetést ér. Ahogyan a középső ujj felemelése, a trafikmutyi ellen magasba emelt transzparensek és a bömbivel való szirénázás is.
Gaudi-Nagy és Lenhardt képviselő akciója után persze okkal kérdezhetjük meg Kövér László elnök urat, a lehető legnagyobb tisztelettel, hogy álláspontja szerint mennyit is ér az Országgyűlés méltósága. Mennyi az ára, házelnök úr? Minthogy a 2003. április 12-én Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása ügyében megtartott országos népszavazás eredményes volt, és az érvényesen szavazó választópolgárok 83,76 százaléka támogatta a belépést, az unió zászlajának egy képviselő általi, ilyen suttyó paraszt módon való meggyalázása az Országgyűlés épületében, Kövér László szerint a véleménynyilvánítás kereteibe még éppen belefér, vagy ha nem, arányosan mekkora büntetés jár érte?
Az, hogy máig nem hallottunk a »díszmagyarok« büntetéséről, talán meg is adta a választ.”