„Bencsik András az alábbi úgynevezett szerkesztőségi közleményben hazudozik szemérmetlenül, és próbálja kétségbeesetten kivakarni magát a komcsi cenzor kínos szerepéből:
»Közlemény
A Demokrata nem kért és nem is rendelt interjút Puzsér Róberttel, és ezt a jövőben sem tervezi. Egy külsős munkatárs ajánlott fel a lap szerkesztőségének közlésre egy ilyen cikket, de mivel a Magyar Demokrata sem most sem a későbbiekben nem kíván a bulvármédia szereplőivel foglalkozni, a felkínált interjút visszautasította."
Magyar Demokrata szerkesztősége«
Ez a Bencsik komolyan azt feltételezi, hogy majd bárki elhiszi, hogy egy újságíró megír neki egy interjút, amit ő meg se rendelt?! Kit akar ez az ember meggyőzni erről? Olyanokat, akik nem is ebben a valóságban élnek? Miért gyártana le valaki egy újságcikket, amit senki nem is kért, amiről azt se tudhatja, hogy egyáltalán megjelenik-e majd? Miért dolgozna bárki ingyen? Hogy képzelheti azt Bencsik, hogy az emberek ne tudnák: a világ nem így működik. Bencsik Andráshoz mikor csöngetett be utoljára egy pizzafutár azzal, hogy meghozta a tonhalas pizzát, amit ugyan nem rendeltek, de jó étvágyat, és 1490 forint lesz?
Bencsik olyannyira megrendelte a velem készült interjút, hogy egyszer még vissza is küldte átírásra, mielőtt végleg letiltotta a közlését. Amikor aztán nyilvánosságra kerül a szennyes kis titka, vagyis, hogy miként cenzúrázza a lapjának hasábjaira készülő szövegeket azok tartalma alapján, nekiáll bulvárt kiabálni. Döbbenetes azt látni, hogy valaki ilyen folyékonyan hazudik, miközben láthatóan még az sem zavarja, hogy az internet korában az általa a Népszabadság Pártélet rovatánál tanult Kádár-kori módszerek többé már nem működnek, sőt, így még többen olvassák a letiltott interjút, mintha azt szép csöndben megjelentette volna. Ennek oka persze világos. Bár a Demokrata abból a célból készül, hogy potenciális jobbikos szavazókat tereljen a Fidesz mögé, Bencsik azzal a lappal valójában csak egyetlen reménybeli olvasónak igyekszik megfelelni: Orbán Viktor Vezénylő Tábornok Úrnak.”