Ezer stadion

„Ha józanul további mérlegelésre adjuk a fejünket, akkor átlag heti háromezer szurkolóval számolva, gondolván, hogy nem a falusi libalegelőket akarja O. V. drótkerítéssel bekeríteni és felavatni, akkor hárommillió nézőnek lesz helye ezeken a lelátókon. A csapatokról most szó se essék, se a játékosokról, hiszen elképzelni is borzasztó, hogyan termel majd ki ennyi tahót, luft-Jancsit, tarajosra nyírt labdabohócot a magyar labdarúgás, amikor arra a nyomorult tizenegyre sem futja jó fél évszázada már. De a dolog nem innen nézvést iszonytató (azaz innen nézve is!), hanem a másik oldaláról. Hiszen a miniszterelnök (akinek a nevét még véletlenül se…), világosan kifejtette, hogy kereken egymillió új munkahelyet teremt. Márpedig a lerongyolódott, bénaságából újra munkaerőpiacra terelt, a putrikból kikecmergő, a versenyhelyzetet semmiképpen nem bíró emberi nyersanyag készen áll, hogy mint közmunkás az elé táruló szép jövő felé elinduljon. A tények majd magukról beszélnek, de betonbiztos, hogy így vagy úgy, az idő és a miniszterelnök szava valahogy kiforogja magát. A bérük, fizetésük egy részét ugyanis hamarosan pályabelépőkben kapó állami rabszolgák majd csak elindulnak a stadionok csillogó ezüstkarámjai felé, hiszen unalmukban és pénztelenségükben szombat–vasárnap délután mit is tehetnének mást, ott majd a cafeteriát, az Erzsébet-utalványt is kedvezményesen beválthatják. Esznek-isznak, nincsen ezzel gond. Erre ugyan még nincs törvény, rendelet, szabályozás, de úgy gondolom, hamarosan lesz. Áldott Magyarország népe szabadidejét és élelmiszerjegy-szerű kedvezményeit majd a friss levegőn költheti el. És hogy mit nézhet a szorgos kezek munkája révén állandóan csinosított stadionokban és a mohamélyzöld, frissen nyírott pázsitfüveken? Hát a közmunkássá lett játékosokat, mert ugye, annyi pénz még így se jöhet össze, hogy ép eszű futballisták vánszorogjanak egyik kaputól a másik kapu felé a golyóbis nyomában, hogy a zömmel Kelet-Európából idecsábított egyszer használatos gólvágók majd ennyi pénzért itt maradnak. Futkároznak a közben gyepmesterekké átminősített közmunkásaink, akik anélkül rúgják majd a bőrt, hogy kulturálatlan módon a bicskával kihasítanák, vagy ha mégis megteszik, a nagyszámú és rendszerető pályaőr közmunkások azonnal értik majd a módját a megfegyelmezésnek.”