A Nemzeti Ellenségeskedés Rendszerét nem most kellett feltalálni.
„Tudatos stratégia bontakozik ki előttünk a 2013-ban elfogadott törvények, intézkedések sorából is. A nemzeti együtt nem működés stratégiája. Egy olyan rendszer, amelyben nemcsak a társadalmi különbségek, hanem az egymás elleni indulatok is nőnek. Nemcsak maguktól: növesztik is őket. Ha az ellentétek nem feszítenék szét az országot, mi szükség volna erőskezű vezetőre? Akkor csak mi is kérnénk a pápától néhány villamosjegyet, telefonkártyát, borítékot, és eljutnánk a másikhoz. Meghallgatnánk és megértenénk, neki mi a baja és mi az érdeke. Talán még meg is próbálnánk összehasonlítani, összeegyeztetni a miénkkel. De a centrális erőtérben helyettünk a kormány az, amelyik »nemzeti konzultál«. Ha egymással is elkezdenénk beszélgetni, szigorú osztályfőnökként biztosan szétültetne.
A Nemzeti Ellenségeskedés Rendszerét nem most kellett feltalálni. A Fidesz jogvégzett vezetői már az egyetemen alaposan megismerhették a híres jogfilozófus, Carl Schmitt munkáit. Mély nyomokat hagyott bennük Schmitt tanítása: a politika igazi terepe a barát-ellenség koordinátarendszer. Az ember természetes állapota Káin és Ábel testvérharca óta a háború, ezt kell kihasználnia az okos politikusnak ahhoz, hogy vezér lehessen, aki a döntések jogát magához vonja. Nem vonnék le messzire vezető következtetést abból, hogy Schmitt végül a nácizmus támogatójává vált. Nemcsak nácik tanulhattak tőle. Ugye emlékszünk a Kubatov-listák betűjeleire: barátok és ellenségek, E mint ellenség.”