Jeladás Genfből

„A történelem arra tanít, hogy az ember ne legyen optimista a közel-keleti folyamatokkal kapcsolatban. Eme közkeletű bölcsesség most is itt visszhangzik az ember fülében, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai és Németország delegációja, az úgynevezett P5+1-ek példátlan, és ezért meglepő módon megtették az első lépést az iráni nukleáris válság békés rendezése irányába.

A vasárnap hajnali genfi alku kimenetele ennek megfelelően teljességgel bizonytalan, az ugyanakkor egyre világosabbá válik, hogy az egész kérdést meghatározó tényező, az Egyesült Államok közel-keleti politikája gyökeres fordulaton megy át. Erre márpedig oda kell figyelni, mert annak a világrendszernek, amihez hozzászoktunk, mindez alapvetése volt, az 1979-es iráni iszlám forradalom óta bizonyosan. Nagyon úgy tűnik, hogy Washington – jobban mondva a Barack Obama vezette aktuális demokrata adminisztráció – új status quo létrehozásán fáradozik a térségben, amelyben az alapvető amerikai érdekek megfelelő szintű képviselete és a helyi tényezők kielégítő egyensúlya kerül előtérbe, felváltandó az immár Amerikának is megfizethetetlenül drága, domináns, agresszív és „egyes szám első személyű” jelenlétet.”