Műveljük kertjeinket

„Az ellenzéki pártok legnagyobb problémája ugyanis az, hogy a helyezkedés közben nem marad idejük egy kis dombra lecsücsülni, körülnézni, és elgondolkodni azon, milyen Magyarországot akarnak a mai helyett. Tehát jó eséllyel lecsapnak bármilyen épkézláb gondolatra, azzal is megvan a napi kontent.

Ezzel szemben a magyar polgároknak egy csomó érdekes és közhasznú ötlete van, akár országos intézkedésekre, akár csak építeni helyben végre egy játszóteret. Ebben az országban 2008-ban például összeült néhány közgazdász, kinevezték magukat Reformszövetségnek, és nemhogy nem tudta őket a Gyurcsány-kormány figyelmen kívül hagyni, de hamarosan Bajnai-kormány lett belőle, amely egyenesen meg is valósított az elképzeléseikből ezt-azt. És itt működött a VEKE is, ahol lelkes buszrajongók terveztek menetrendet a BKV-nak és a BKV helyett, ami szintén valóra vált.

A Nemzeti Együttműködés Rendszere kifejezetten utálja, sőt üldözi a magánkezdeményezést, ezért is kellene megszabadulni ettől a rendszertől. Az ellenzék viszont magától semmit nem tud kitalálni, mert hiányzik ehhez a szürkeállomány. A legtöbb, ami elvárható tőlük, hogy puszta önérdekből összegyűjtik a mások javaslatait, és azzal próbálnak ékeskedni. Nincs is más lehetőségük, mint a crowdsourcing. Képlékenységük, ürességük esély: most írhat helyettük programot, akinek van kedve. Nem kell velük boltolni, elég közzétenni. Hárman fognak utána kapni, ha ennyire még futja az eszükből, hiszen egymással is versenyben állnak, és minden épkézláb gondolat kell a tárba. Lehet, hogy ellopják, meghamisítják, leveszik belőle a százalékokat, saját találmányként adják elő, de az is lehet, hogy valamit végül megcsinálnak belőle, és akkor egy kicsit mindenkinek jobb lesz.

De a legvalószínűbb persze az, hogy nem képesek megszervezni egy nemzeti konzultációt. Pedig nekik aztán tényleg szükségük volna rá.”