Hogy ilyen konfliktustalanná vált az új Nemzeti bemutatkozása, az nem csak értelmezési kérdés, azt talán egyfajta megfelelési vágy is alakította: itt most az emberi jónak kell mindenáron megmutatkoznia.
„Az új vezetésű Nemzeti - az újrakezdés gondolata által megigézve - azt az utat járja, ami egyedül járható a Tamási-daraboknál: a rituális színházét. A rendező Vidnyánszky Attila egy szépséget nem nélkülöző, de konfliktustalan, drámaiatlan mitologikus világot hoz színre, rendezői önmagához képest bátortalan értelmezéssel. Minden és mindenki túl jó és túl szép. Vidnyánszky korábban saját darabok írásával, erősen felforgatott dramaturgiákkal, sokkal borzoltabb, vadabb előadásokkal tudta megmutatni legjobb tudását. Itt most túl sok a szöveg az ő színházához, túlságosan ragaszkodik a drámához, ahelyett, hogy élesebb eszközökkel nyúlna hozzá. A nyelvet - bármennyire is elbűvölne, legalábbis engem - talán a színészek tudásához kellett volna igazítani.”
Egy évtizeden át volt a miskolci közönség kedvence, egy ideje pedig már a fővárosi nézők is láthatják, hányféle szerepben képes tökéletesen helytállni. A Thália Színházban immár második szezonját kezdő Czakó Julianna színművésszel azért is jó beszélgetni, mert az össznépi panaszkodás gyakorlása helyett nyíltan vállalja a boldogságát.
Filozófusok fektették le egy új irány alapelveit.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Másfél órán át kérdezhették a színészlegendát.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Nem a Tisza árad, hanem „a közönségesség és a durvaság”.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
