„
Az AB-hoz benyújtott panaszban is szereplő kifogások lényege egyébként az, hogy ezek az iratok a panaszosok tulajdonát képezték, elvételük tehát ellentétes a tulajdonhoz fűződő alkotmányos joggal. A kisajátítás feltételei pedig, ha ilyen esetben ez a fogalom egyáltalán használható, nem teljesülnek. Ráadásul az intézet az iratokat a tudományos szabályoknak megfelelően kezelte, és azokat bárki szabadon kutathatta több mint húsz éve, amit különben senki nem is vont kétségbe. A szorosan vett pártiratokról ‒ a személyi anyagok kivételével ‒ egyébként már korábban is azt mondta a törvény, hogy ezek az állam tulajdonában vannak, de ettől még őrizhette őket a PTI.(...)
A kétharmados többség azt a szokást követte, hogy az alkotmányellenességet az alkotmányon belülre kell helyezni, mert ha az alaptörvény egyes részei egymásnak mondanak ellent, azzal az AB nem foglalkozhat. Ezért aztán kilenc hónappal a levéltári törvény módosítása után, 2013 márciusában az alaptörvény negyedik módosításával magába az alaptörvénybe emelték be, hogy az egykori pártiratoknak közlevéltárban a helyük. Tehát az AB előtt folyamatban lévő ügybe szólt bele a parlamenti többség úgy ‒ talán kedvezőtlen határozattól tartva? ‒, hogy lényegében kivette a döntést a bírák kezéből. Ők pedig mi mást tehettek, mint hogy hosszú töprengés után azt mondták: nem tehetnek semmit.”