Olimpia és Abenomics

„A Nemzetközi Olimpiai Bizottság Tokiónak ítélte a 2020-as nyári olimpia rendezési jogát, vagyis nem született meglepetés. Az utolsó fordulóba bekerült két vetélytárs közül a válsággal küzdő Madridnak annyira hiányozhatott az a pár milliárd dollárnyi kiadás, mint egy földrengés; Isztambul esélyeinek pedig nem tett jót, hogy Törökországban és közvetlen környezetében manapság könnyen elsül egy-egy fegyver. Tokió biztonságos választás: a japánok már rendeztek egy nyári és két téli olimpiát.

A döntés után érdemes feltenni a kérdést: milyen hely lesz Japán az évtized végén? A szigetországban jelentős – vagy legalábbis annak tűnő – változások indultak el a tavalyi év végén. Decemberben vezette pártját nagy győzelemre az utóbbi idők legkarizmatikusabb japán politikusa, Abe Sinzó, aki így 2006- 2007 után másodszor is elnyerte a miniszterelnöki széket. Maga a kormányfőváltás nem lenne újdonság, Japánban ez gyakoribb jelenség, mint a cseresznyevirágzás. Abe azonban a szokásosnál jelentősen nagyobb felhatalmazással kezdhetett kormányozni, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy merészen új programot hirdetett. Fő ígérete az volt, hogy véget vet a japán politikát húsz éve jellemző totojázásnak. Aminek tényleg épp itt az ideje. (...)

Abe lelki megújulást is ígérve hatalmas lendülettel látott neki Japán felpörgetésének. »Abenomics« néven emlegetett politikája – ez neve és az economics szó kombinálásával jött létre – számos elemből áll. A jegybank élére új vezetést ültetett, s a bankóprés gombját maximumra tekerve elképesztő mennyiségű jent pumpált a gazdaságba.”