1848-as Galaktikusok–Rendszerváltás utáni válogatottunk 9-0

„Most persze jogos a kérdés, hogy az 1990 utáni garnitúránk miként jutott be a döntőbe, de erre a Harrach Péter-i értelemben vett igazságosság a magyarázat, amelynek levezetése nagyobb logikai bravúrokat igényel, mint amikor Szent Tamás öt lépcsőben bizonyította Isten létét: egyből a fináléban kezdett, miként Jeszenszky Géza a fegyverbizniszben. Nem akartuk, hogy az együttes elfáradjon a nagy találkozóra, aztán a játékosok lenyilatkozhassák, hogy az ellenfélnek több ideje volt pihenni, amúgy túlzottan (kedvenc!) akartak, de ez végül görcsösségbe csapott át, beszaladt a tizenhatosra Szőr Kenó, továbbá nem fújták a bírók a hazai pályát. Persze az utóbbit nehéz is lett volna bemondani, mert speciel itt mindenki otthon játszott. És nem titok: attól is féltünk, hogy ha a rendszerváltás utáni gárdát betesszük valamelyik csoportba, úgy felpofozzák, mint a Kincs, ami nincs statisztáiból rekrutált Tahitit a Konföderációs Kupán, pedig azokat a futballrajongókat legalább volt miért szeretni.(...)

1. Miniszterelnök: Batthyány Lajos-Medgyessy Péter 1-0

Ha azt vesszük, igazságtalan párosítás, mert Batthyány Lajosnak első magyar miniszterelnökként még nem kellett semmit visszaadni a tizenharmadik nyugdíjtól a csocsódíjig, másfelől meg neki és kormányának nem a márciusi havat kellett az utakról eltakarítani, hanem a modern magyar nemzetet megteremteni. És nem úgy, hogy hozzák be az osztrák hókotrókat, hanem éppen hogy vigyék ki őket. A 12 pont volt a Batthyány-kormány szociális népszavazása, az elsöprő siker után pedig jött a kinevezés és az áprilisi törvények: közteherviselés, jobbágyfelszabadítás, nemzetőrség, sajtószabadság, unió Erdéllyel és így tovább. Ezt nevezzük törvénygyárnak, amellyel bármelyikünk örömmel haknizna a tévében. »Jól gondolom, hogy ez egy emberfeletti munka?« – kérdezte Gajdics Ottó is Batthyány Lajost a Péntek 8 hardtalkjában. »Ez ember előtt kalapot veszünk, a legváratlanabb körülményekben is éleslátású, mint a hiúz, maga elhatározásában sebes, mint a villám, s aztán szilárd és hajthatatlan, mintha minden idege vasból volna« – ezt pedig nem Obersovszky Péter mondta Batthyányról a Magyar Televízió elektronikus jegyzetmagazinjában, hanem a Page not foundnál is nagyobb hatásfokkal címkéző Kossuth Lajos. 1849. október 6-án végezték ki az első magyar miniszterelnököt. Utolsó mondata az volt: »Éljen a haza!« Nem bakizott bele, ki tudta mondani.

Sajnos Orbán Viktor a bemelegítésnél megsérült, Gyurcsány Ferenc lemondta a szereplést, de így is erős maradt a csapat, mert helyette a választási ígéreteit betartó Medgyessy Péter lépett pályára, az egykori szuperkémből lett friderikuszi rendes pasas, akit a Fidesz belehajszolt az osztogatásba. Az ember, aki a 2002-es kampányban ilyenekkel köszönt be, hogy tudniillik: »Az új kormány visszaadja a nyugdíjasoknak azt az 52 milliárd forintot, amelyet a Fidesz-kormány 1998-ban megvont tőlük.« Ezzel az idők végezetéig jó lehet egy tanácsadói posztra, mert spec most meg az ígéret megy, hogy a 65 éven felülieknek nem kell majd gyorsvonati pótjegyet venni, s erre a 150 forintos ügyre kampányt lehet építeni, miközben a fiatalok úgy menekülnek az országból, mint Magyar Hírlap-előfizető erkölcstanár az Alföldi-előadás elől. Persze Medgyessyre nem ezért emlékezünk, még csak nem is a dicsőséges 100 nap meg a közjogi pakk miatt, hanem az útelágazódúteéáútelajé szóval ápolt rövid, de zaklatott viszonya miatt. Valami ilyesmi lehetett a Madonna-Sean Penn házasság. A jóléti rendszerváltást a Szoci Nyugdíjast kivéve már mindenki elfeledte, pedig az segít megérteni, miért kell megvédeni a rezsicsökkentést.”