Nyitás a katolikus egyházban

„Egy új pápa szükségszerűen új szellemet is hoz az egyházi vezetésbe. Nem véletlenül mondott le XVI. Benedek: nyilvánvalóan épp azért állt félre, hogy az újdonság számára nyissa fel a kapukat. S nem véletlenül döntött úgy a pápaválasztó konklávé sem, hogy egy új földrészről választ pápát az egyháznak. Az egyházi vezetésben a jelek szerint megérett a döntés: az újdonságnak nem szabad az útjába állni.

Ilyen szempontból teljesen egy irányba mutatott Ferenc pápa és Erdő Péter bíboros pünkösdi beszéde: az újdonság jelentőségére és szükségességére hívták fel a figyelmet az ünnep kapcsán. Ferenc pápa abból indult ki, hogy amikor az apostolokat eltöltötte a Szentlélek szétáradó kegyelme, valami olyan új érzés kerítette őket hatalmukba, amiről korábban mit sem sejtettek. Pedig az újdonságtól az ember – természeténél fogva – félni szokott. Őket azonban hitük ereje s az isteni kegyelem hozzásegítette az újdonság elfogadásához. Ám kérdés, hogy mi, kései utódok fel vagyunk-e készülve az újdonságra. Ehhez szerinte nekünk is arra a radikális ráhagyatkozásra van szükségünk, amely az apostolokban volt meg: hogy elfogadjuk az újdonságot. »Ha a Szentlélek látszólag felfordulást kelt az egyházban a karizmák és ajándékok különbözőségeivel, mindez az ő működésével nagy gazdagságot okoz, mert a Szentlélek az egység Lelke, ami nem uniformizálást, hanem összhangot jelent.« Legyünk tehát készek a Szentlélek felforgató tevékenységére!

Ám azt is hozzáfűzte rögtön, hogy mindez nem jelentheti a partikularizmust, az elzárkózást az egyházon belül, még ha meg is vagyunk győződve róla, hogy a mi közösségünk jár a helyes úton. Másfelől pedig azt is megállapította, hogy az egység emberi megteremtésére igyekvő görcsös akarat az uniformizálás veszélyét hordozhatja magában.”