„A bankmentés klasszikus menete az, hogy az állam valahonnan pénzt szerez (külföldi hitel, állampapírkibocsátás) és ebből beteszi a bankba a hiányzó összeget, jellemzően közben a bank tulajdonosává is válik - tehát ettől az államadósság megugrik (aztán pár év múlva a bankot privatizálja, amit jópár év múlva megint megment majd). A kapitalista világban 20-50 évente majdnem minden országban van bankválság, ami jellemzően állami kimentéssel ér véget. Ciprus esetében a baj az volt, hogy bankszektora olyan nagymértékűre hízott, olyan sok pénzt kellett volna »betolni«, hogy a ciprusi állam végletes eladósodásához vezetett volna, ha kimentik az összes betétest, olyan mértékű adósságot kellett volna a nyakukba venni, ami szinte visszafizethetetlen. Ezért döntöttek a betétesek megsarcolása mellett. Nem volt más választásuk (egyébként szinte biztos hogy ezután 10-30%-kal fog csökkenni Ciprus GDP-je, és mély depresszió lesz a gazdaságban, de ennek, és az EU/IMF által vezényelt kimentés során elkövetett orbitális hibáknak a tárgyalása messzire vezetne).
Ahhoz tehát, hogy a betétek veszélybe kerüljenek arra van szükség, hogy a bankrendszer olyan mértékű hitelezési veszteséget szenvedjen, amit nem tud adósságátvállalással az állam orvosolni. Ehhez az kell, hogy vagy a bankrendszer legyen túl nagy az ország méretéhez képest és/vagy a a hitelek jelentős része rossz hitellé váljon és/vagy a gazdasági vezetés teljesen inkompetens/ostoba legyen és a bankrendszer tőkeellátottsága alacsony legyen.
Magyarországon a gazdasághoz képest nem túl nagy a bankrendszer, és a rossz hitelek nagy részét már leírták, ráadásul nagyon jó a bankrendszer tőkeellátottsága. Így Magyarországon nagyon valószerűtlen, hogy a betéteket bármiféle »haircut«, sarc érné, és ez vonatkozik mind a 100 000 euró alatti, mind az afeletti betétekre. Egészen egyszerűen azért, mert a bankrendszer eszközei, saját tőkéje önmagukban is jó fedezetet nyújtanak a betétekre, és ráadásul a magyar állam is be tud segíteni ha kell.”